A végső megállapítással kezdem: a kiváló színészi alakítás mindent át tud hidalni. Többek között a beteges és egyben fantáziátlan forgatókönyvet is. Olyan filmet láttam, mellyel tökéletesen lehetne reklámozni egy nagyobb barkácsáruházat, és a multik dolgozóinak – a valóságban nem létező – összefogását…
1/5 A rossz ábrázolása
A rossz embereket furcsa kameraállásból, eltúlzott színészi játékkal, sok-sok brutalitással ábrázolják. Pont ugyanúgy, mint régen.
Kissé retro érzésem volt, mert a fő gonoszok most is oroszok voltak, csak most a gonosz szervezet nem kommunista, ideológiákkal teli őskövületi népség volt, hanem maffia attitűdökkel tupírozott, pénzéhes elmebetegek szervezett gyülekezete.
Tehát, nem az „elmebeteg” ideológia volt az indíttatás, hanem az „elmebeteg” egoizmus. A cigarettát a filmben nem a gondterhelt jó fiú szívta el lazításként, hanem a rosszfiú – hiszen mára a cigaretta, mint jelkép az abszolút rossz jelképe.
A történet két mondatban: egy barkácsáruházi alkalmazott, alias titokzatos múltú, alvó lelkű, idős férfi Főnixként támad fel, amikor egy „nevesincs”, vágyaitól és emberi méltóságától megfosztott fiatal lányt ment meg belső indíttatásból.
A film végére természetesen új célt talál életének, új értelmet nyernek addigi parttalan hétköznapjai… és kiolvas száz könyvet.
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!