Anyósnyelv
Tíz éve vagyok házas és azt hittem, már immunis vagyok anyósom bántó megjegyzéseire, de a múltkor mégis sikerült meglepnie, mikor ezt mondta: „Frufrut vágattál? Nagyon jó! Neked minden jól áll, ami bármit is eltakar az arcodból!”
Jobb lenne
Gimi utolsó évében már nem titkoltam, hogy fiú létemre a fiúkhoz vonzódom, enélkül is sejtette mindenki. Tudtam, hogy lesznek bántó megjegyzések és nem is csodálkoztam, amikor az osztály „alfahímje” elkezdett kóstolgatni. A gúnyolása azonban hamar komolyra fordult, mikor simán közölte, hogy szerinte meg kellene ölnöm magam, mert úgy jobb lenne a világ. „Szerinted jobb hely lenne a világ, ha minden meleg öngyilkos lenne?” - kérdeztem, mire mondta, hogy igen, majd megkérdezte az osztályt, ki ért egyet vele. 28 emberből kettő kivételével mindenki feltette a kezét, na ez borzasztó rosszul esett.
Olvass még a témában
Hóbort
Egész életemben egészségügyi problémáim voltak és tudtam, hogy az étkezésemmel van összefüggésben. Volt, hogy egy időre elhagytam a húst, a tejtermékeket, próbáltam rájönni, mi a bajom. 19 éves voltam, mire végre kiderült, hogy gluténérzékeny vagyok és mióta ennek megfelelően étkezem, szinte minden gondom megszűnt. Amikor nagybátyámékhoz mentünk ebédre, vittem saját ételt, mert természetesen nem vártam el, hogy nekem külön főzzenek. A szüleim és a nővérem csak legyintettek és nevetve kifejtették a családnak, hogy engem „nem kell komolyan venni az új hóbortommal, most éppen a gluténra haragszom, de majd elmúlik.” Elsírtam magam, mikor megtudtam, hogy a saját családom így áll a cöliákiámhoz.
A cikk folytatódik, lapozz!
