Kellett ez nekem?
Ezen a ponton tettem fel a kérdést: kellett nekem egyedülállóként Budapesten kutyát befogadnom? Képes vagyok egyedül megbirkózni az összes félelemmel, kétséggel, az ilyen ijesztő helyzetekkel, amikor gyorsan kell cselekedni, nem is beszélve a kötelességgel és a költségekkel?
Azt hiszem erre a helyzetre mondják, hogy repülés közben tanulok meg repülőt vezetni.
Tele vagyok félelemmel, nem tagadom, néha még a lélegzetvételét is figyelem, hogy minden rendben van-e vele. Mindezt csak azért teszem, mert két hónap alatt is hihetetlen szeretetet kaptam a kutyámtól, amire mindkettőnknek szüksége volt. Szóval, a válasz igen. Kellett ez nekem. Olvass még a témában
Önkéntes szegénység: hogyan lehet tudatosan, de boldogan kevesebbel élni?
Panaszkodó, szingli nők, nem gondoltatok rá, hogy bennetek van a hiba? 10 kijózanító tanács: nőknek, nőktől
„A fényes belsőnk felmegy a csillagokhoz” – Amikor a gyerek hátborzongatót mondott
Ez az a pillanat, amikor nem érdekel majd mások véleménye






