Valamivel rugalmasabb szabály, hogy a külföldi hangzású nevet csak akkor lehet engedélyezni, ha annak nincs magyar megfelelője, vagy a magyar megfelelője lényegesen másként hangzik, más „érzetet” kelt. Azt persze már problémásabb eldönteni, hogy a Karl vagy a Karlosz mennyire kelt más érzetet, mint a Károly, de ezeket esetleg engedélyezhetik, míg Carl vagy Carlos biztosan nem lehet majd a gyerkőc.
Tilos továbbá márkaneveket anyakönyveztetni idehaza, és a sértő, gúnyolódásra okot adó neveket is el fogják utasítani.
Érdemes vigyázni az „ősmagyar” nevekkel is. Ha az adott utónév korábban valóban létezett (és nem ment át komolyabb jelentésmódosuláson, mint például a “Balga”), akkor minden további nélkül megkapod rá az engedélyt. Ám míg „ősmagyar utónevekből” boldog-boldogtalan könyvet ír, az MTA-ban valódi nyelvészek dolgoznak, akik utána fognak járni annak, hogy valóban volt-e ilyen név használatban az elődeink között. Nem ritka, hogy kiderül, a könyv szerzője csak a hasára csapva dobta be a nevet, aminek létezésére semmiféle forrás sem utal, és az is gyakran megesik, hogy az MTA hozzájárul a név használatához, ám felhívja a szülők figyelmét, hogy a név ugyan régi, de inkább török eredetű. Vagy szláv. Vagy német… tényleg szinte bármilyen utónévről képesek állítani a hozzá nem értők, hogy színmagyar. A számos kötet közül például a Szegedi Csanád által jegyzett különösen népszerű hivatkozási alap a leendő szülők körében, míg a tudósokat legjobb esetben megmosolyogtatja a könyv szakmaiatlansága és következetlensége. Olvass még a témában
Ami mehet
Talán a legfontosabb szabály, amit észben kell tartanod, ha egyedi nevet szeretnél bejegyeztetni, hogy passzoljon a meglévő szokásrendszerbe. Ez azt jelenti, hogy például a virágok, termések neveit valószínűleg el fogják fogadni női utónévként, mert erre van példa a magyar nyelvben. Többnyire a már meglévő keresztnevek becézett változatait is elfogadják, ám szintén inkább női neveknek, a férfi utónévadásban ez kevésbé bevett gyakorlat.
