Szent meggyőződésem, hogy azok az emberek, akik ragaszkodnak hozzá, hogy a Kőszívű ember fiainak benne kell maradnia a kötelező olvasmányok listájában, ugyanazok az emberek, akik általános iskola óta nem olvastak semmit.
Ha ugyanis olvastak volna, ha egy kicsit is mélyebb irodalmi ismereteik lennének, akkor tudnák, hogy Jókai óta is számtalan kiváló író született.
És hogy még a mai, modern irodalomban is bőven akadnak szerzők, akik olvasásra érdemesek, akik vagy ugyanazokat az örök érvényű kérdéseket fejtegetik, csak modernebb köntösben, vagy napjaink problémáiról, félelmeiről, erkölcsi dilemmáiról írnak, semmivel sem rosszabbul, mint a klasszikusok.
(Hozzáteszem, az, hogy ami „klasszikus”, az csakis jobb lehet, mint az, ami „modern”, az egyik legrosszabb megközelítés, amit bármilyen művészeti ággal szemben alkalmazhatunk. Ne feledjük, hogy minden mostani klasszikus alkotó modern volt a maga korában, és éppen azért vált klasszikussá, mert valami egészen szokatlant alkotott. Szóval lehet, hogy a jövő klasszikusainak felfedezéséhez elengedhetetlen, hogy nyitottak legyünk azokra a modern alkotókra, akik valami olyat csinálnak, amit elsőre nem is tudunk hova tenni…)
