Soha nem foglalkoztunk ennyit vakcinával, mint most. A koronavírus-járvány idején az emberek vagy a megváltó oltóanyagot várják, vagy félnek, hogy a rövid idő alatt kifejlesztett vakcinák nem lesznek elég biztonságosak hosszú távon. A kételyek eltüntetése érdekében először érdemes az alapfogalmakat tisztázni.
A védőoltás (vakcina) gyengített vagy elölt kórokozókat, azok részeit vagy kész ellenanyagot tartalmazó készítmény, amely a szervezetet immunválaszra készteti. Ezzel immunitást szerez az adott patogénnel és az általa okozott betegséggel szemben.
Az első mesterséges immunizálás Edward Jenner angol sebész oltóanyagával történt, amely az első védőoltás volt a világon. Jenner megfigyelte, hogy a tehénhimlővel fertőzött fejőnők és tehenészek nem kapják el az emberi himlőt. Olvass még a témában
A vakcina kifejezést Jenner használta. Az új módszerének a „vaccination” elnevezést adta, a tehén latin neve (vacca) után. Jennernek azonban nem volt magyarázata, hogy miért működött a módszere, mert akkor még senki sem látta a szubmikroszkopikus méretű Poxvirus variolae vírust. A vakcináknak köszönhetően számos fertőző betegség szinte már eltűnt, vagy igen ritkává vált.
Ennek ellenére elég régóta tartja magát az a téveszme, hogy az oltások veszélyesek, ez pedig egyetlen csaló orvos egyetlen tanulmányával kezdődött. Andrew Wakefield 12 gyerek bevonásával végzett vizsgálatának eredményei szerint ok-okozati kapcsolat mutatható ki az MMR-oltás (kombinált mumpsz, kanyaró és rubeola elleni védőoltás) és az autizmus kialakulása között.
A tanulmány híre hamar elérte az Egyesült Államokat is, ahol a hamar megalakuló oltásellenes csoportok biztattak minden szülőt nem csupán az MMR, hanem minden más oltás beadatásának megtagadására. Később kiderült, hogy Wakefield hazudott, és a vizsgálati eredményeket több helyen is meghamisította. Hamarosan kiderült, hogy miért, ugyanis néhány hónappal a kombinált oltási ellenkampánya előtt szabadalmi kérelmet nyújtott egy kanyaróellenes oltásra.
Az oltásellenesség azonban még mindig tartja magát, és ez érződik a koronavírus elleni vakcina esetében is. Éppen ezért fontos, hogy az ember minél több információ birtokában legyen, hiszen így felelős döntést hozhat arról, részt vesz-e a világjárvány elcsendesítésében, vagy inkább továbbra is a félelem vezérli.
Milyen oltások léteznek?
Alapvetően többféle módszerrel dolgozó vakcina létezik a világon, ezeket generációkba soroljuk aszerint, hogy mikor fejlesztették ki őket. Az első generációs vakcinák közé sorolható minden olyan technológia, amelyben a teljes vírust használják fel az immunrendszer serkentésére.
Alapvetően két csoportot különíthetünk el: az elölt (inaktivált) kórokozóra és a gyengített (attenuált) kórokozóra épülő vakcinát.
Az első csoportba tartozik a már említett MMR vakcina, a másodikba pedig például a veszettség elleni oltás. A második generációs oltóanyagok közé tartoznak a molekuláris biológia eszközeivel létrehozott olyan vakcinák, amelyek főként a fehérjetisztítási eljárások erősödésének köszönhetően fejlődhettek ki.
Ebben az esetben nincs a vakcinában a vírus genetikai anyaga, csak speciális fehérjéje, ilyen például a Hepatitis B elleni vakcina is. Második generációs oltás még a vírusszerű részecskén (virus like particle, VLP) alapuló vakcina. Itt a vírus teljes hiánytalan fehérjestruktúráját használják fel a sokszorozódáshoz szükséges genetikai örökítőanyag nélkül.
