Koronavírus: Lehetőséget kapunk a teljes újrakezdésre, avagy ezt tanulhatjuk a világjárványtól

Koronavírus: Lehetőséget kapunk a teljes újrakezdésre, avagy ezt tanulhatjuk a világjárványtól

Címlap / Kikapcsolódás / Szórakozás / Koronavírus: Lehetőséget kapunk a teljes újrakezdésre, avagy ezt tanulhatjuk a világjárványtól

Alaposan kívülre kerülünk most a komfortzónánkon, amiről tudjuk, hogy magában hordozza a fejlődés komoly potenciálját. Nem akkor jutunk ugyanis előre, ha mindig mindent ugyanúgy csinálunk, hanem akkor, ha időről időre átgondoljuk az utunkat, a terveinket és felülvizsgáljuk mindazt, amit tettünk, ami történt velünk. Ha mindezt a saját kényelmi szempontjainkat figyelembe véve tudjuk megtenni, az kifejezetten szerencsés – azonban most nincs erről szó.

Aktuálisan mindenki belekényszerült egy olyan helyzetbe, amit egyáltalán nem óhajtott.

A többség most sokkal inkább a túlélésre, a teljes újratervezésre szorul rá, ami alighanem minden szinten elkeserítő tud lenni. Azonban saját tapasztalatom és a szakértők is azt állítják, hogy éppen az ilyen helyzetek alkalmasak arra, hogy megőrösítsük az egyéniségünket, több önbizalomra tegyünk szert, és mindenekelőtt átértékeljük az életünket.

Mikor lehet minden olyan, mint régen?

A krízishelyzetre jellemző, hogy amíg csak lehet, megpróbálunk visszatérni az eredeti kerékvágásba, arra törekszünk, hogy mikor lesz minden olyan, mint volt. Sokan időtartamot határoznak meg saját maguknak, ami jelen esetben csak és kizárólag optimista, vagy kevésbé optimista tipp lehet. A valóság ugyanakkor az, hogy már soha, semmi nem lesz olyan, mint régen, és minél előbb eljutsz erre a felismerésre, annál hamarabb talpra tudsz majd állni, valamint annál többet tudsz profitálni ebből a nehéz helyzetből. 

Visszakapunk majd, de nem mindent

Kínában már lecsengett a járvány legjava, és a szigorú intézkedések egyre lazulnak. Már ki lehet mozdulni otthonról, lassan elindul ismét a termelés, személyesen is el lehet intézni a hivatali ügyeket. Azonban bőven elég megnézni egy-egy tudósítást és azonnal látszik, hogy az emberek elvesztették a bizalmukat. Bár már nincs járványhelyzet, nem kerülnek le a maszkok, továbbra is rendszeres a lázmérés és a távolságot is szigorúan tartják – mindenki gyanakszik és mindenki gyanús. Persze, ezek a fenntartások idővel enyhülnek, de a mostani páni félelem alighanem mélyen gyökeret eresztett az emberekben. Más kérdés, hogy ez a félelem miként fog megnyilvánulni. Lesznek, akik sokkal tudatosabbá válnak, újraértékelik a munkájukat, a feladataikat, a céljaikat, a kapcsolataikat, úgy általában az érzelmeiket, az életüket.

Ők lesznek azok, akik el tudnak indulni a fejlődés útján, és talán egy jobb világot tudnak saját maguk és környezetük számára biztosítani.

Lesznek olyanok is, akik megrögzötten ragaszkodnak a korábbi életükhöz és görcsösen várják, hogy ismét visszatérjenek a megszokott kerékvágásba: vágynak a dugóban ülésre, a közös vasárnapi ebédre, az évi egyszeri nyaralásra, az egyszerű életre. Nincs ezzel sem baj, ezek is fontos és értékelésre méltó dolgok (sőt, most értékelődnek fel igazán), azonban ezek az emberek elhalasztják a felismerés lehetőségét – vagy legalábbis nem építik be az életükbe azt, amit a krízishelyzet során tanulhatnak.

És végül van egy harmadik réteg, ide azok tartoznak, akik az ínséges időket, a nehéz helyzeteket megpróbálják kompenzálni és még jobban átesnek a ló túloldalára.

Háborúk után is megfigyelhető ez a tendencia, és most Kínában is felütötte a fejét: még nincs is vége a válságnak, de egy réteg azonnal megcélozta a méregdrága luxusboltok kifosztását, mintegy kompenzálva az elmúlt hónapok nélkülözését. Ugyan ez a magatartásforma is teljesen érthető, ezek az emberek azok, akik sajnos éppen azt a vonalat erősítik meg, amitől ideje lenne elbúcsúznunk – ez pedig a mohóság, a túlfogyasztás. 

Dimedrol68/depositphotos.com

Lehetőség a változtatásra, az értékrendünk újjáépítésére

Óriási figyelmeztetést kaptunk most a bolygónktól, akár spirituálisan, akár tudományosan közelítjük meg. Utóbbi felhívja a figyelmünket arra, hogy nem zsákmányolhatjuk a végletekig a környezetünket, nem terhelhetjük akármeddig a Földet. Sőt, arra is rávilágít, hogy ha túl sokan vagyunk egy helyen, akkor előbb-utóbb elszabadul a pokol. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy nem a természetnek, a Földnek van szüksége ránk, hanem éppen fordítva.

Olyan elemek, energiák munkálkodnak körülöttünk, amiket maguktól értetődőnek veszünk, pedig jól látszik, hogy egy pillanat alatt minden megváltozhat.

Bármennyire is szörnyű most ez az időszak, lehetne jóval rosszabb is. Sokkal veszélyesebb vírus is útjára indulhatott volna, de egy, a teljes bolygót érintő természeti katasztrófa is megváltoztathatná mindannyiunk életét – akár egyetlen perc alatt. Sajnos nincs kizárva, hogy a mostani tragédia megismétlődik, vagy másfajta borzalmakkal is szembe kell majd néznünk.

Ezért nem mindegy, hogyan állunk a mostani helyzethez, és milyen konzekvenciákat vonunk le belőle.

Mennyire ragaszkodunk a régi életünkhöz és milyen mértékben lépünk bele ismét a régi kerékvágásba… Vagy a másik lehetőséget választjuk, és végre elkezdünk kevésbé önző módon, tudatosabban élni, felülvizsgáljuk a valós igényeinket, miközben olyan világot, értékrendet hagyunk hátra gyermekeinknek, amilyet mi is örömmel fogadnánk.

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást