Beszélgetésünk során nagyon érdekes meglátásokkal és információkkal lettem gazdagabb, és érdeklődve hallgattam az írónő saját tapasztalatait. Rá kellett jönnöm, hogy az írók igazi harcosok, hisz küzdeniük kell magukkal és az olvasók elvárásaival is.
Az emberek egy része érzi, hogy ezzel kellene foglalkozniuk, de nem tudják, hogyan fogjanak bele. Mások pedig szívesen csinálnák és csinálják is, de nem feltétlen ez az ő útjuk. Honnan tudja az ember, hogy írónak született? Mi az, amit már a legelején tisztázni kell? Honnan tudja az ember, hogy az írás számára csak hobbi, egy múló szeszély, vagy az önmegvalósítás forrása?
Megannyi kérdés fogalmazódik meg bennünk, de válasz nem feltétlenül áll a rendelkezésünkre. A Viktóriával készített interjú után azonban máshogy fogjuk látni a viszonyunkat az írással. Szerinte ugyanis a válasz bennünk van, nekünk kell érezni, mit jelent az írás. Olvass még a témában
A fejlődés toronyháza – te hányadik emeleten tartózkodsz?
„Nem jövök be a pasiknak, akik nekem tetszenek” – Hányszor voltál a Halo-effektus áldozata?
„A boldogságot nem birtoklod, hanem cselekszed” – Mitől jó egy élet? Spoiler: a sikernek semmi köze hozzá
Én az anyám sikerprojektje voltam – a gyerekemre már nem akarom rátenni ezt a nyomást
„Én nagyjából a harmadik regényemig azt sem tudtam, hogy valójában mit is csinálok. Nem gondoltam magamra íróként, csak szórakoztatott az írás. Ha valaki úgy érzi, hogy olyan mondanivalója van, amit másokkal is meg akar osztani, akkor üljön le, és írjon ki magából mindent. Aztán pedig higgye el, hogy az olvasók imádni fogják, mert szívből jött.”
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
