De miért alakul ez ki?
Leggyakrabban a háttérben érzelmi terhek húzódnak meg. A kontrollálás vágya sokszor a biztonság iránti mély szükségletből fakad. Lehet, hogy korábban túl sokszor kellett helytállnod mások helyett, vagy gyerekként azt tanultad meg, hogy csak akkor van rend és szeretet, ha mindent jól csinálsz.
Előfordul, hogy a korábbi csalódások, kudarcok, bizonytalan élethelyzetek után úgy érezzük: ha mi nem tartjuk kézben a dolgokat, akkor minden szétesik.
Ez a belső szorongás vezethet oda, hogy egyre kevésbé tudunk spontán élni, mert mindig készülünk a „mi lesz, ha…” forgatókönyvekre. Az agyunk pörög, a vállunk feszül, a napjaink pedig egy soha véget nem érő „teendőlista-túrává” válnak. És eközben szép lassan elvesznek a spontán, örömteli pillanatok. Olvass még a témában
