A legtöbb kisbaba meglepően korán, már néhány hónapos korában „beszélgetni” kezd. De vajon honnan tudják, hogy kivel érdemes szóba elegyedni?
Beszélgetés alatt egy három hónapos baba esetében persze nem azt értjük, hogy megkérdezi, mit gondolunk a Tiszta ész kritikájáról, vagy hogy esni fog-e az eső délután. Észrevehetjük, hogy ha beszélünk hozzájuk, akkor a babák gurgulázva, bugyborékolva-visongatva „válaszolnak” nekünk.
Ők maguk is kezdeményezik a „beszélgetést”, megtartva a valódi párbeszédekből ismert beszédfordulókat. Ez az interakció a későbbi beszédindulás egyik első lépcsőfoka, fontos mérföldkő a kisbabák fejlődése szempontjából.
Ezek a gügyögések gyakran nem csak a szülők, rokonok felé irányulnak, nem egyszer látni kisbabákat, ahogyan például a kedvenc plüss macijukkal „beszélgetnek”. Mindamellett, hogy ez tényleg igazán aranyos látvány, felmerülhet a kérdés: vajon meg tudják-e különböztetni a gyerekek, és ha igen, akkor hogyan az élőlényeket az élettelen tárgyaktól?
Emberi vonások
Kutatások támasztják alá, hogy a csecsemők már egészen korai életszakaszban nagy figyelmet fordítanak bizonyos jellemzőkre. Ezek segítenek annak megállapításában, hogy élő vagy élettelen dologgal van-e dolguk.
A csecsemők születésük pillanatától kezdve nagyobb erőfeszítésekkel próbálnak az emberi arcra fókuszálni, mint bármi másra. Kutatások szerint életük első két hónapjában előnyben részesítik az édesanyjuk arcát.
Bizonyíték van arra is, hogy az újszülöttek inkább követnek a figyelmükkel olyan dolgokat, amelyek az emberekhez hasonlóan mozognak – amit a kutatók biológiai mozgásnak hívnak – a mechanikusan mozgó dolgok helyett.
Például a 4–12 hónapos gyerekek inkább állatokról készült videókat néznek meg, mint például autókról, csónakokról és helikopterekről készült felvételeket. Emellett érzelmi reakciókat is irányítanak – szinte mindig pozitívat – az állatokra, gyakran mosolyognak, nevetnek vagy integetnek nekik.
E kutatás alapján talán nem meglepő, hogy az arc fontos alappillérként szolgál, amikor egy csecsemő arról dönt, hogy valami élő-e.
Ezért is van, hogy a babák gyakrabban gagyognak a plüss játékoknak, mint például egy kisautónak. Más, az emberéhez hasonló „tartozékok”, például kezek vagy lábak látványa alapján is dönthet úgy a baba, hogy a vele szemben álló alkalmas lehet a beszélgetésre.
Nem emberi tényezők
Bár az arc vagy egy emberi vonás jó alap lehet annak eldöntésére, hogy valami élő vagy élettelen-e, a babák nem kizárólag erre támaszkodnak. Kutatók úgy találták, hogy 9-12 hónapos csecsemők a mozgás alapján már sejthetik, hogy valamilyen élőlénnyel van dolguk. Akkor is, ha annak nincsenek emberi vonásai, vagy akár arca sem – például egy csiga vagy egy giliszta.
Az utolsó „teszt” pedig maga a beszéd. A vizsgálatok szerint a babák néha éppen azért kezdenek „beszélgetni” valamivel. Megfigyelik, reagál-e rá, és ez alapján eldöntik, hogy élő vagy élettelen dologgal van-e dolguk.
A többféle „vizsgálati módszer” lehetővé teszi a gyerekek számára, hogy élőlényként ismerjenek fel új dolgokat is, amelyeket csak az egyik vagy csak a másik tulajdonság alapján nem tudnának meghatározni.
Például egy medúza él, pedig nincs arca, a baba pedig nem él, pedig van neki. Mindez persze egy hosszú tanulási folyamat. Ám ha tudod, éppen mi történik, amikor a babád hangosan kiabálni kezd egy játékával vagy egy kutyussal a metrón, talán csak még aranyosabb lesz az egész dolog.