Beszélgetés alatt egy három hónapos baba esetében persze nem azt értjük, hogy megkérdezi, mit gondolunk a Tiszta ész kritikájáról, vagy hogy esni fog-e az eső délután. Észrevehetjük, hogy ha beszélünk hozzájuk, akkor a babák gurgulázva, bugyborékolva-visongatva „válaszolnak” nekünk.
Ők maguk is kezdeményezik a „beszélgetést”, megtartva a valódi párbeszédekből ismert beszédfordulókat. Ez az interakció a későbbi beszédindulás egyik első lépcsőfoka, fontos mérföldkő a kisbabák fejlődése szempontjából.
Ezek a gügyögések gyakran nem csak a szülők, rokonok felé irányulnak, nem egyszer látni kisbabákat, ahogyan például a kedvenc plüss macijukkal „beszélgetnek”. Mindamellett, hogy ez tényleg igazán aranyos látvány, felmerülhet a kérdés: vajon meg tudják-e különböztetni a gyerekek, és ha igen, akkor hogyan az élőlényeket az élettelen tárgyaktól? Olvass még a témában
„Csókolózott a rajztanárnőmmel.” Mi történt, amikor anyukádat lebuktattad egy bizarr dologgal?
Ez a nyári manikűr passzol hozzád legjobban a horoszkópod alapján
Így spórolj a piperéken: így az utolsó cseppeket is kinyered a tubusokból
Ilyen a házasságod csillagjegyed szerint – avagy a 7. ház horoszkóp
Emberi vonások
Kutatások támasztják alá, hogy a csecsemők már egészen korai életszakaszban nagy figyelmet fordítanak bizonyos jellemzőkre. Ezek segítenek annak megállapításában, hogy élő vagy élettelen dologgal van-e dolguk.
A csecsemők születésük pillanatától kezdve nagyobb erőfeszítésekkel próbálnak az emberi arcra fókuszálni, mint bármi másra. Kutatások szerint életük első két hónapjában előnyben részesítik az édesanyjuk arcát.
Bizonyíték van arra is, hogy az újszülöttek inkább követnek a figyelmükkel olyan dolgokat, amelyek az emberekhez hasonlóan mozognak – amit a kutatók biológiai mozgásnak hívnak – a mechanikusan mozgó dolgok helyett.
Például a 4–12 hónapos gyerekek inkább állatokról készült videókat néznek meg, mint például autókról, csónakokról és helikopterekről készült felvételeket. Emellett érzelmi reakciókat is irányítanak – szinte mindig pozitívat – az állatokra, gyakran mosolyognak, nevetnek vagy integetnek nekik.
E kutatás alapján talán nem meglepő, hogy az arc fontos alappillérként szolgál, amikor egy csecsemő arról dönt, hogy valami élő-e.
Ezért is van, hogy a babák gyakrabban gagyognak a plüss játékoknak, mint például egy kisautónak. Más, az emberéhez hasonló „tartozékok”, például kezek vagy lábak látványa alapján is dönthet úgy a baba, hogy a vele szemben álló alkalmas lehet a beszélgetésre.
