Az utód
Nem a barátom, de egy kedves kollégám mesélte egy céges bulin – ahol többet ivott a kelleténél – hogy tudja, hogy a gyereke nem az övé. Még tizenévesen volt egy komoly lágyéksérülése és már akkor megmondták neki, hogy valószínűleg nem lesz nemzőképes. Először reménykedett, hogy tévedtek az orvosok és elment egy vizsgálatra, ami kimutatta, hogy olyan alacsony a spermiumszáma, hogy nem lehet apa. Nem mondta el a nőnek, mert félt, hogy elhagyja és egyedül marad.
A templom
A bátyám a legjobb barátom és azt hittem, mindent tudok róla. Aztán egyszer sikerült nagyon besöröznünk és elmondta, hogy kiskorában molesztálta egy pap. Én akkor még nem éltem, ő 6-8 éves volt és egy kisebb faluban laktak a szüleimmel. Azt mondta, életében – most rajtam kívül - eddig csak egyetlen embernek mondta el: a feleségének, aki akkor szintén részeg volt, kinevette, nem vette komolyan és másnap nem is emlékezett az egészre. A szívem megszakad bátyámért, aki több, mint harminc éve hordozza magában ezt a szörnyűséget.
Olvass még a témában
Vonzódás
Az egyik barátommal bepezsgőztünk egy másik barátunk esküvőjén és elmondta, hogy ő a férfiakhoz is vonzódik. Mondtam neki, hogy vállalja fel, minket – a barátait – ez nem érdekel, mindenhogy szeretjük, de azt mondta nem lehet, mert a családja kitagadná. „Apám professzor az egyetemen, anyám pedig orvos, nem tehetem kockára a karrierjüket emiatt.” Ezt úgy mondta, hogy közben a könnyei folytak az arcán és a szívem majd’ megszakadt érte.
A cikk folytatódik, lapozz!
