Ismerős az a szituáció, amikor moziban ülsz és próbálod élvezni a filmet, de körülötted olyan intenzív a pattogatott kukorica csámcsogás, az üdítőszürcsölés és a chips-es zacskó zörgése, hogy nem tudsz belefeledkezni a sztoriba?
Sokunk számára ez idegesítő, de mégsem úgy hat ránk, mint azokra, akik mizofóniában szenvednek. Számukra ugyanis szó szerint pszichés problémákat és kiszámíthatatlan reakciókat váltanak ki ezek a hangok.
Mi az a mizofónia?
Egy olyan rendellenesség, amelyet „szelektív hangérzékenységi szindrómának” nevez az orvostudomány. Olyan – mások számára nem is észlelt vagy nem zavaró – zajforrás váltja ki, mint az evés, ivás, rágás, lélegzés, fütyülés, szipogás, ásítás vagy ujjal dobolás hangja. Amíg a legtöbb ember kicsit bosszankodik vagy éppen átsiklik a zaj felett, a hangérzékeny egyén szélsőségesen reagál rá.
A mizofóniások a zaj hallatán olyan intenzív dührohamot kapnak, amit képtelenek levezetni, így az határtalan feszültséggé, idegességgé és szorongássá eszkalálódik.
Fight or flight, vagyis küzdj vagy menekülj
Egy része a betegeknek konkrét félelmet vagy frusztrációt érez, és akár pánikrohamot is kaphat. A krónikus hangérzékenységet kiválthatja még a csecsemő sírása, egy tűsarkú cipő kopogása, vagy akár a monoton eső is. Legtöbbünket kiráz a hideg, ha kréta csikorog a táblán vagy a villa hegye karistolódik a porcelán tányéron, de a mizofóniás emberből szinte hisztériát vált ki egy ilyen hang.
A szorongás, pánik és düh a „fight or flight”, vagyis a küzdj vagy menekülj evolúciós stresszválaszát aktiválja, tehát az illető legszívesebben megütné a zajt okozóját, hogy ezzel megszüntesse a kínzó zajforrást. Mivel azonban ez általában nem kivitelezhető, inkább elmenekül valami csendes helyre.
Neurológiai magyarázata van
Arra, hogy a jelenség nem csupán extra szenzitív hallást, túlérzékenységet vagy labilisabb idegállapotot jelent, bizonyítékot találtak a kutatók. Brit neurológusok vizsgálták az agy azon területét, amely a hallással van kapcsolatban. Az MRI eredmények kimutatták, hogy a kritikusabb hangokra adott válaszreakció folytán a mizofóniások agya „túlreagálta” a zajokat, és a dühközpontban váltott ki visszacsatolást. A hallóközpont tehát diszfunkcionálisan működik, és emellett az idegpályák válasza rendhagyó a zajokra, vagyis túl domináns – így bizonyos fokig az idegrendszer enyhe rendellenességéről van szó.
Tények a mizofóniáról
A rendellenességtől szenvedők reakciója olyan erős lehet, hogy az akadályozhatja őket a mindennapi életükben. A mizofónia még mindig egy újonnan felfedezett diszfunkció, ezért a kezelési lehetőségei meglehetősen korlátozottak.
Az emberek, akik ebben szenvednek, leghatékonyabban úgy tudják áthidalni a problémát, hogy blokkolják a hanghatásokat, akár nagy teljesítményű zajszűrő fejhallgatóval vagy füldugóval, szélsőséges esetben pedig akár teljes elvonulással.
Gyógyszer nem létezik rá, de a pszichológusok kognitív viselkedésterápiát javasolnak, ahol „hangelkerülési” stratégiákat ajánlanak. A mizofóniában szenvedőnek a stressz-csökkentés érdekében érdemes gyakorolnia a meditációt vagy az autogén tréninget, és ha lehetséges, kerülje el a kritikus állapotot kiváltó szituációkat.
Mindenképpen mondja el azoknak, akikkel együtt él, hogy milyen megpróbáltatás számára akár egy egyszerű vacsora vagy baráti összejövetel hangreakciója. És ami a legfontosabb, ne szégyellje támogató orvos, szakértő audiológus vagy terapeuta segítségét kérni.
Kép forrása: lofilolo/Depositphotos.com