Ha már elindítottad egy érdekes mondattal, csak az a dolgod, hogy fenn is tartsd a beszélgetést! A szakértők szerint ehhez fontos, hogy a beszélgetőpartnered felé fordulj, lehetőleg ne csak a felső testeddel, hanem úgy, hogy a lábfejeid is felé néznek – így mindketten sokkal jobban elköteleződtök a beszélgetésben, nem lesz senkinek az az érzése, hogy csak váltotok néhány szót, de fél lábbal már kint vagytok az interakcióból.
Tarts szemkontaktust, és adj folyamatos visszajelzést, bólogass, kérdezz rá részletekre, jelezve, hogy érdekel, amit mond, de ne szakítsd fölöslegesen félbe, ha már egy történet közepében van, hagyd, hogy kibontsa azt!
Amikor valaki elmesél valamit, a témával kapcsolatos érzései akaratlanul is kiülnek az arcára. Sokat segít, ha figyeled a mimikáját, és tükrözöd azt: ha például arról mesél, hogyan vették ki a bölcsességfogát, és kicsit megrándul az arca, valószínűleg fájdalmasnak tartja az emléket, ekkor te is szívhatod kicsit a fogadat, mondhatod, hogy jujj, kifejezve az együttérzésedet. Ha viszont felszalad a szemöldöke, valószínűleg meglepte valami az eljárás közben, például nem számított rá, hogy mennyire el fog zsibbadni az arca, te is felhúzhatod a szemöldöködet, és kísérheted a sztorit egy „nahát!”-tal.
Ha sikerül eltalálnod a másik érzelmeit, és ezeket visszaadnod, azonnal úgy fogja a másik érezni, hogy egy hullámhosszon vagytok, és jó veled beszélgetni, mert te megérted őt.
