A rászokás alattomos
Az különbözteti meg a „hobbidohányost” a függőtől, hogy aki függő, az ezt mondja: elszívom a cigim, és nekiállok a „dolognak”, vagy: „elvégeztem ezt a munkát, megérdemlek 5 percet, míg elszívom a cigit”.
A cigarettázás tehát egy rosszul értelmezett jutalmazás, kikapcsolódásnak álcázott időhúzás.
Ne gondoljuk azt, hogy hobbidohányosnak lenni veszélytelen, mert észrevétlenül csúszik át az ember a „hobbista” szintről a cigarettázó létformába. Olvass még a témában
A kényszer
Van, akinek elég a pénz hiánya, vagy az, hogy megijesztik őt az egészség- és szépségromboló hatások, és le tudja tenni a cigit.
Ám a dohányosok nagy része még akkor is ragaszkodik a cigihez, amikor haldoklik, mondván, nem ez az a plusz, ami elveszi tőle az életet.
Sem az asztma, sem a szívbetegség nem riasztja vissza a dohányost az úttól – ugyanis náluk a dohányzás egy életforma, a cigi egy támpont az életben. (Ciklikussága miatt a megszokott cigiszünetekkel próbáljuk követni, irányításunk alatt tartani az idő múlását.)
A külső kényszer mindig beszabályozást jelent, ami stresszel jár, tehát szinte lehetetlenné teszi a leszokást. A belső kényszer „feltámaszthatja a harci kedvet”, az akaratot, de „meghasonlást”, kisebb összeomlást is eredményezhet.
Ez utóbbi esetében van szükség külső segítségre: egy nagy örömérzettel járó, új jutalmazási módszer kitalálására.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
