Idő magunkra, kettesben
Amikor megszületett a lányunk, gyorsan megtapasztaltuk, mennyire könnyű elveszni a szülői szerepekben, és közben megfeledkezni arról, hogy mi ketten is létezünk. Hajlamos voltam mások igényeit a sajátjaim elé helyezni, de idővel rájöttem: ha nem töltődöm fel, akkor nem tudok adni sem.
Ezért tudatosan figyelünk arra, hogy legyen időnk magunkra. Néha egy séta az erdőben, máskor egy jó könyv vagy egy csendes fürdő tesz csodát. És ugyanilyen fontos az is, hogy kettesben lehessünk, hogy ne csak szülőkként és társakként tudjunk funkcionálni, hanem férfiként és nőként is. Minden évben elutazunk csak ketten, de a hétköznapokban is beiktatunk közös programokat, ahol tényleg csak mi számítunk. Ezek a pillanatok visszahozzák a kezdeti varázst, és mindig emlékeztetnek arra, miért kezdtük el ezt az egészet.
Visszanézve az elmúlt évek közös élményeire, pontosan tudom: ezek tartanak össze minket. A nagy utazások, a közös felújítások, vagy akár csak az egyszerű, filmnézős összebújások mind újabb és újabb réteget adtak a kapcsolatunkhoz, függetlenül attól, mennyire számítanak hétköznapinak. Ezekből az apró és nagy pillanatokból épült fel az, ami most is erősen tart. Olvass még a témában
Nem félek attól, milyen lesz, amikor a lányunk felnő, és újra kettesben maradunk, bár azt is szeretem, ami most van. Közben viszont tudom, hogy egy kapcsolat nem marad élő magától – dolgozni kell rajta. De megnyugtató, hogy minden nap tehetünk azért, hogy ne az elmúlásról szóljon, hanem egy újabb izgalmas és tartalmas fejezetről.
