Elkészítés
A mézet és a vajat egy kis tálban kezdd el melegíteni, és kevergesd, amíg egynemű nem lesz. Lassú tűzön végezd a műveletet, mert az édes keverék könnyen odaég. Ha már homogén a szirup, szórd bele a fűszereket, és forralj még rajta egyet, aztán tedd félre kihűlni. Finn barátaink előszeretettel teszik ki a lábast a hóba, de te a konyhapulton is hagyhatod, a lényeg, hogy ne legyél türelmetlen, mert a tésztát kézzel kell majd gyúrnod, és nem jó, ha a forró méz megégeti a kezedet.
Ha a szirup (aminek nem mellesleg valami egészen mennyei illata lesz a fűszerektől) már kihűlt, akkor egy tálba szitáld bele a lisztet, a cukrot és a sütőport, üsd rá a tojást, majd csurgasd rá a mézes vajat is, és kezdd el kevergetni, amíg a folyadék szép lassan fel nem veszi a lisztet.
Mikor a tészta összeállt, hintsd meg a tetejét egy kevés liszttel, majd folpackba csomagolva tedd egy éjszakára, de legalább néhány órára a hűtőbe. Nem baj, ha egy kicsit még lágynak érzed, mert a hűtőben sokat fog szikkadni. Ha esetleg túl száraz, morzsalékos lenne a tészta, amikor kiveszed, melegíthetsz még egy kis mézet, és átgyúrhatod azzal, hogy meglágyuljon. Én gyakran használom ezt a trükköt, ha nem alakul minden a terveim szerint, és még sosem rontotta el az eredményt. Olvass még a témában
Innentől már csak a mókás rész van hátra: a tésztát nyújtsd körülbelül 3 mm vastagságúra, szaggass belőle tetszőleges formákat, és 170 fokos sütőben süsd aranybarnára. Vigyázz, mert nagyon gyorsan sül, és gyorsan meg is ég!
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
