Az önreflexió nem önostorozás, hanem egy kis őszinte belső beszélgetés.
„Mit csinálok én ugyanúgy minden kapcsolatomban? Hol jön elő az a pont, ahol mindig elromlik?” Ha erre választ találunk, máris egy lépéssel közelebb vagyunk ahhoz, hogy más irányba vigyük a történetet.
Szembenézés a félelmeinkkel
Sokszor a félelmeink miatt ismétlődnek a dolgok. Félünk attól, hogy elhagynak, ezért túl kapaszkodóvá válunk. Vagy félünk a valódi közelségtől, ezért pont mi tartjuk távol magunkat. Például lehet, hogy valaki mindig azzal szakít, hogy „nem engedlek igazán közel magához” – pedig valójában mi magunk voltunk azok, akik nem merték megmutatni a sebezhetőségüket. Olvass még a témában
Ha elkezdjük nevén nevezni ezeket a félelmeket – „félek az elutasítástól”, „félek, hogy ha megmutatom magam, nem leszek elég” – akkor elveszítik az erejük egy részét. A szembenézés fájdalmas lehet, de felszabadító is.
