Egy friss kutatás kimutatta: a nők sokkal hajlamosabbak az egészséges táplálkozásra és rendszeres mozgásra akkor, ha a párjuk nem erőlteti azt rájuk. A kényszernek, bármennyire enyhe is volt, pontosan ellentétes hatása volt: a nők kevésbé voltak sikeresek a fogyásban, hiszen nem belülről érkezett a késztetés az életmódváltásra.
Azt hallani, hogy a párunk elégedetlen azzal, ahogyan kinézünk, soha nem jó, és az sem igazán kellemes, ha az alakunk miatt az egészségünkért aggódik, még akkor sem, ha az aggodalmának semmi köze az esztétikához. Ezt igazolta egy friss kutatás is, ami kimutatta: a nők akkor fogynak a leghatékonyabban, és akkor tudják követni az egészséges életmódot és tartani a diétát, ha nem kívülről, hanem belülről érkezik számukra a késztetés.
A kutatás két részből állt: az egyiknél azt vizsgálták, hogy a partner mennyire befolyásolja az alanyokat abban, hogy mit és mennyit egyenek, a másodiknál pedig azt, hogyan hat a nőkre az, ahogyan ők gondolják a partnerük véleményét.
Ezt egyébként a pszichológiában már régóta ismerik, úgy hívják, hogy az önmeghatározás elmélete. Ez az elmélet nagyjából annyit fed le, hogy valaki a motivációt alapvetően három univerzális szükséglettel köti össze: a kapcsolattal (másokkal való érzelmi kapcsolódás), a kompetenciával (az érzés, hogy képes elérni egy kitűzött célt), valamint az autonómiával (a cselekedeteinknek saját forrásai vagyunk). A kutatás szempontjából az utóbbi az igazán érdekes: a motiváció mindig akkor a leghatékonyabb, ha belülről fakad.
Ez a kutatás is kimutatta, hogy a legjobb taktika az, amikor a nő magától határozza el, hogy ő egészségesen akar élni, és ekkor van a társa viselkedése is a legjobb hatással rá: ha a partner támogatja, akkor hamarabb éri el a kitűzött célt, viszont ha a motiváció már alapvetően a partnertől ered, akkor küzd a folyamatban. A kutatás egyik részénél konkrétan azt is kimutatták, hogy a partner befolyásolása a magas BMI-vel rendelkező nőknél számít a legjobban, de itt is negatív értelemben.
Persze ezen nincs semmi különösen meglepő: az autonómia egy alapvető emberi szükséglet, nemcsak a fogyás témájában, hanem egyébként, egy párkapcsolatban is. Ha valaki arra kényszeríti az embert, hogy megtegyen valamit (itt például lefogyjon), az az autonómiával nem összeegyeztethető viselkedés.
Ami az evést illeti, azok, akiket gyakran csúfolnak a felesleg miatt, vagy éreztetik velük, hogy kövérebbek, mint kellene, hajlamosabbak a túlevésre, és kevésbé tudják kontrollálni az étkezéseiket, mint azok, akik nem kapnak ilyen támadásokat.
A konklúzió tehát mindenképpen az, hogy ha valaki fogyni szeretne, azt mindenképpen maga miatt, és ne a párja érdekében tegye, a partnernek pedig nem is szabadna nyomás alá helyeznie a szerelmét azért, hogy adja le azt a néhány kilót. Ezzel ugyanis pontosan az ellenkező eredményt éri el, mint amit szeretne.