Kép forrása: avemario/depositphotos.com
A bevásárlólistát is mindig én írtam össze, soha semmit nem tett hozzá, soha nem adott ötletet, hogy mit főzzek, viszont állandóan hallgattam evés közben, hogy ő most hogy enne inkább ezt vagy azt. Ez a tulajdonsága az egyik undok nagynénémre emlékeztetett, aki soha semmi javaslatot nem tett, de mindig elsőként kritizált minden döntést.
Egy idő után rájöttem, hogy gyakorlatilag én vagyok a barátom személyi asszisztense, én menedzselem az életét, kiszolgálom és emlékeztetem mindenre, ő pedig hallgatag, de zsémbes főnökként hálálja meg nekem mindezt – a nagy semmivel.
Húszévesen valóban dolgoztam egy gazdag, hóbortos üzletember személyi asszisztenseként, aki ugyanilyen problémás volt, de a fizetésemen kívül azért tőle még kaptam olykor egy kis elismerést is. A barátomtól? Semmit. Úgy éreztem, ő mindezt elvárja tőlem, mintha ez természetes lenne. Olvass még a témában
„Kiderült, hogy a feleségemnek titkai vannak…” – Férfiak, mivel döbbentett meg a párotok?
Hogyan viselkedjünk vendégként egy olyan esküvőn, amit ellenzünk?
„Megsértődött, mert a gyerekeit nem tettem a végrendeletembe” – 10 rémes szakítós történet
„Két éve nem nézett rám egyetlen nő sem” – Férfiak, kinek jött be a „ne kergesd a szerelmet és akkor jön magától” dolog?
