„Esténként nem főzök” – mondta. Először nem értettem, miért ilyen fontos ez, hiszen olyan komolysággal vegyes izgalommal közölte mindezt, hogy hirtelen nem tudtam hova tenni. Dóri barátnőmről tudni kell, hogy a suli egyik menő csaja volt, igazi minden lében kanál vagány lány. Érettségi után külföldön élt sokáig, habzsolta az életet, volt idegenvezető Krétán, fitneszbajnok Olaszországban és még bárban is énekelt, már nem is tudom, hol. Aztán elmúlt harminc, mondhatni, benőtt a feje lágya, hazajött, férjhez ment és gyorsan szült két kisfiút.
Dórit azelőtt nem igazán tudtam elképzelni anya- és háziasszony szerepben, de – furcsa módon – ez is remekül áll neki, és mint mindent, ezt is teljes erőbedobással csinálja
Akármikor átmegyek hozzájuk, a gyerekek tiszta ruhában vannak, a házban rend van, a kert tökéletes. Maga Dóri is mindig olyan, mintha skatulyából húzták volna ki, tökéletes frizura, a csinos öltözékhez passzoló kifogástalan körmök, a slamposságot hírből sem ismeri, nem is tudná elviselni. Az oviban a szülői munkaközösség elnöke és még nem említettem, hogy mindemellett dolgozik is. Sosem értettem, honnan veszi mindehhez az energiát.
Most viszont kiderült, hogy az ő tartalékai is végesek. Elmesélte ugyanis, hogy amióta a második gyerek bölcsis lett és ő visszament dolgozni, bizony nem elég a teendőire a nap 24 órája.
Kép forrása: Kryzhov/depositphotos.com Olvass még a témában
15 motiváló idézet, ami átlendít a holtponton és kitartásra ösztönöz
Az ember biztonságra törekszik, pedig fejlődni csak bizonytalanságban lehet
A Nyilasok elfelejtik lemosni a sminkjüket! A legrosszabb szépség szokásod, zodiákusod szerint
Te is szorongással ébredsz? Ezt kell tudnod a pszichológusok szerint
Hajnalban kel, mert minden reggelt futással indít – én erre szingli, otthonról dolgozó emberként sem vagyok képes –, utána reggelit csinál a gyerekeknek, majd ő maga is elkészül és dolgozni megy. (Férje viszi a kicsiket az oviba-bölcsibe.) Délután felveszi a gyerkőcöket, bevásárolnak és amint hazaér, nekiáll főzni. Férje később érkezik és a gyerekekkel játszik, amíg készül a vacsora. Evés, gyors fürdés és alvás, majd reggel kezdődik az egész elölről. Mondtam neki, hogy ezt még végighallgatni is fárasztó volt.
„Ugye?! ”– kérdezte nevetve. – „Ezért döntöttem úgy, hogy valamit fel kell adnom, mert így pont a legfontosabb dologból, az esti játékból és együttlétből maradtam ki azzal, hogy a konyhában gürcöltem.”
Elmondása szerint először csak egy napot mert kipróbálni, hogy mi történik, ha nem főz, hanem csak valami gyors, de egészséges szendvicset vacsoráznak. Nos, természetesen nem dőlt össze a világ. A kísérlet egyre több napra nyúlt, hol vett valami főtt ételt hazafelé a munkából, hol egyszerűbb vacsorát dobott össze.
Először lelkiismeret-furdalása volt, mert emlékezett, hogy anyukája minden este főzött, de a főzés elhagyásával nyert idő olyan mértékben kárpótolja, hogy már nem érez bűntudatot.
„Azzal, hogy nem főzök, vagy csak valami egyszerűt dobok össze, minden este nyerek legalább egy órát. Egy órát, amit a gyerekekkel tölthetek. Ezelőtt mindig úgy éreztem, amíg a férjem a fiúkkal játszott és én a vacsorát készítettem, hogy kimaradok valamiből. Amikor hallottam a konyhában, hogy a srácok a nappaliban felnevetnek valamin játék közben, mindig arra gondoltam, hogy nekem is ott kellene lennem velük, nem a fazék mellett.”
Dóri szerint a család meg sem érezte különösebben, hogy újabban nincs mindig főtt étel esténként. Tudja, hogy otthon főzni gazdaságosabb, de szerinte semmi gond nincs azzal, hogy hetente egy hétköznap vesz valahol főtt ételt, egyszer elmennek vacsorázni valahova, a többi este pedig egészséges hidegtál vagy szendvics a menü.
Állítása szerint nem annyival drágább ez így, mint amennyivel kényelmesebb és ezáltal könnyebb az élete, tehát bőven megéri.
„A gyerekekkel minden hétköznap este minőségi időt tudok tölteni, ami eddig kimerült abban, hogy megetettem és megfürdettem őket. És mivel nem kell minden nap főznöm, hétvégente annál nagyobb kedvvel állok neki, akár valami izgalmas receptet kipróbálva. Egy gyerek sokkal jobban örül egy pihentebb anyának, aki foglalkozik vele esténként, mint egy tál főtt ételnek. Úgy érzem, hogy emiatt nemhogy rosszabb, hanem határozottan jobb anya lettem.”
