Nem szabadkozom mindenért
Akár a munkahelyemen, akár az iskolában a gyerekekkel kapcsolatban, vagy az élet bármely területén segített ki valaki, mindig szabadkoztam: Bocsánat, nem volt időm megcsinálni, elnézést, hogy csak most jutottam el idáig stb. Aztán belegondoltam, hogy én mindig minden tőlem telhetőt megteszek, miért szabadkozom állandóan? Azóta csak megköszönöm a segítséget („köszönöm, hogy segítettél”) és nem keltek magamban bűntudatot.
Közösségi média detox
Töröltem magam Instagramról és Facebookról. Mióta nem jönnek szembe a tökéletes testű, tengerparton hentergő Insta-modellek és az állandóan utazó / tökéletes családdal pózoló volt osztálytársaim, sokkal jobban érzem magam. Előtte mindig azt éreztem, hogy kevés vagyok, az életem sivár, pedig ez nem így van. A leghasznosabb szokás, hogy nem hasonlítgatom magam senkihez.
Olvass még a témában
Szervezett társasági élet
A közösségi médiának köszönhetően – de persze a saját hibámból – egyetem után teljesen bepunnyadtam. Egész nap csetelgettem a haverjaimmal, de szinte sosem találkoztunk, ha el is hívtak valahova, lusta voltam elmenni, inkább lemondtam és otthon filmeztem. Aztán rájöttem, hogy a legjobb barátaimmal is évente párszor találkozom csak, ezért bevezettük, hogy minden héten összeülünk egyszer.
Ez lehet kocsmázás, meccsnézés, kártyaparti, vagy csak egy gyors közös ebéd. Van, hogy csak ketten vagyunk, de többnyire mindig összejövünk legalább négyen. Mivel lehet más barátokat is hozni, volt, hogy tízen voltunk és lassan, de biztosan formálódik egy szoros baráti társaság.
Ez lehet kocsmázás, meccsnézés, kártyaparti, vagy csak egy gyors közös ebéd. Van, hogy csak ketten vagyunk, de többnyire mindig összejövünk legalább négyen. Mivel lehet más barátokat is hozni, volt, hogy tízen voltunk és lassan, de biztosan formálódik egy szoros baráti társaság.
A cikk folytatódik, lapozz!
