10 gondolat a gyászról, amit a járvány tanít nekünk – de bárcsak ne tenné

10 gondolat a gyászról, amit a járvány tanít nekünk – de bárcsak ne tenné

Címlap / Életmód / Lélek / 10 gondolat a gyászról, amit a járvány tanít nekünk – de bárcsak ne tenné

Nem létezik egyetemes „helyes módja” a gyásznak

Raina Wadhawan pszichoterapeuta szerint „Mindenki másképp gyászol, ez a folyamat nem lineáris.” Ezért nem érdemes összehasonlítani, hogy kiben hogyan megy végbe ez a folyamat.

A szokásos öt fázist (tagadás, harag, alkudozás, depresszió, elfogadás) nem mindenki járja végig. Egyesek kihagynak szakaszokat, míg mások vissza-visszatérnek egy fázishoz és ez teljesen normális.

Nem szabad elnyomni

Az élet megy tovább és nem mindig van idő megélni a gyászt, pedig ha ez nem történik meg, akkor a legváratlanabb helyzetekben ér utol minket. Nagynéném a férjét vesztette el koronavírusban és látszólag keményen tartotta magát. Nem kért – és nem is nagyon fogadott el – segítséget, egyedül szervezte a temetést, úgy tűnt, ő így dolgozza fel a veszteséget, hogy „elébe megy” a dolgoknak és elfoglalja magát.

Valójában csak elnyomta magában az érzéseket és ez hónapokkal később jött ki rajta. A zöldségesnél állt sorba, mikor rátört a zokogás és nem tudta abbahagyni. Teljesen összetört, érte kellett mennünk. Ha elnyomjuk a szomorúságot, előbb-utóbb utolér minket, a gyász is része a továbblépésnek. 

Engedélyt kell adni a boldogságra

A gyász ideje alatt is nevethetsz és lehetsz vidám, ne legyen lelkiismeret furdalásod, amiért vannak boldog pillanataid. Nem kell – és nem is szabad – a nap 24 órájában gyászolnod.

Nem feltétlenül az idő gyógyítja be a sebeket

Susana Marquez gyászterapeuta szerint nem az idő az, ami segít feldolgozni valakinek az elvesztését, hanem az, hogy tovább lépünk. „A veszteséget el kell fogadni, fel kell dolgozni és meg kell érteni, amit tanít nekünk az életről.”

Az irreális elvárások nem segítenek

Nem szabad siettetni a gyász folyamatát, ezekben az időkben már az is csoda, ha fenn tudunk maradni. Ilyenkor a legegyszerűbb módszerek működnek a legjobban: esti gyertyagyújtás és egy kiadós sírás.

A gyász feldolgozása
PeopleImages/istockphoto.com

Meg kell élni a fájdalmat

Ahhoz, hogy a fájdalmat el tudjuk engedni, a pszichológusok szerint először át kell élnünk azt.

Vannak reggelek, amikor ahhoz sincs ereje valakinek, hogy felkeljen az ágyból, de ez ilyenkor természetes, az rövid, optimista pillanatokba kapaszkodva, lepésről lépésre kell kiutat találni.

Az érzelmek tompulnak, majd lassan elmúlnak

A gyász hullámokban tör ránk, ilyenkor add át magad az érzésnek és ne felejtsd, hogy húsz perc vagy egy óra múlva már mást fogsz érezni és jobban leszel. Ez a gondolat erőt ad.

Ne az okokat keresd

Ha egy embert elveszít valakit, természetes reakció, hogy próbál felelőst keresni a történtekért. Nem érdemes másokat hibáztatni, nem vezet sehová. Azzal, hogy a traumát másra vetítjük ki, nem fogunk segíteni magunkon és azon sem, aki elment, sőt, ez törést okozhat a családban.

Senki nem szólhat bele a gyászodba

Vírustagadók, oltásellenesek, sajnos a mai napig sokan vannak, akik a járványt tömeghisztériának tartják. Ismerek olyan embert, akinek közeli hozzátartozója halt meg Covidban és ő maga még mindig „mesterségesen kreált világválságnak” tartja a pandémiát. Ezeket a személyeket ki kell zárni az életedből – meggyőzni sajnos úgysem lehet őket – és nem szabad engedni, hogy minősítsék a gyászod.

Másnak hogyan segítsünk?

Ha röviden kellene megfogalmazni, akkor együttérzéssel. Ha nem tudsz mit mondani annak, aki gyászol, mert nem találod a szavakat, nem baj, de add tudtára, hogy ott vagy neki, ha szüksége van rád. Vigyél egy kis levest. Hívd fel, hogy minden rendben van-e, vagy küldj egy rövid üzenetet. Az ilyen kis figyelmességek segítenek abban, hogy a másik tudja, nincs egyedül. Egy világjárvány alatt nem könnyű gyógyulni, de az apró figyelmességek sokat jelentenek. 

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást