Gondoskodó robotok
Tokióban és Oszakában, a repülőtereken, üzletekben és egyetemeken olyan robotokkal találkozhatnak az arra járók, mint Pepper és Paro, amelyek mindegyike arra lett tervezve, hogy ne csak információt és fizikai megoldásokat, hanem érzelmi támogatást is nyújtson.
Pepper egy nem nélküli, beszédes, gyermekszerű humanoid robot, amelyet egyébként bárki megvehet. A 2000 dollár alatti árcédulával Pepper az első szociális humanoid robot, amely a tömegpiacra kerül. Annak ellenére, hogy technikailag nemtelen, a sajtó és még Pepper alkotói is fiúként emlegetik a robotot, amit úgy terveztek, hogy hasonlítson egy gyerekre, és hogy családtaggá válhasson.
Pepper felismeri az érzelmek egész sorát – az örömtől a szomorúságig, a dühtől a meglepettségig -, és viselkedését a körülötte lévő emberek hangulatához igazítja.
Olvass még a témában
Három év garanciát adnak rá, és a vásárlónak alá kell írnia egy használati szerződést, amelyben megígéri, hogy Peppert nem használja „szexuális vagy illetlen viselkedés céljára”. A Covid-19 alatt Peppert kórházi recepciósnak tanították be, aki köszönti a betegeket, lázmérést végez, és a kézfertőtlenítésre szólítja fel őket. Inkább terápiás szerepben a Peppert az idős betegek magányának enyhítésére is bevetették az ápolóhiány közepette.
Paro, egy másik társas robot, amely 2003 óta létezik, egy ölelgethető kis nyúlfóka. Parót arra tervezték, hogy meleg érzelmi reakciókat váltson ki, és nyugtató hatással legyen a kórházakban és idősotthonokban élő betegekre. A szőrös kis robot bajuszszálai reagálnak az érintésre, a simogatásra pedig bolyhos farokcsóválással és aranyos szempillarebegtetéssel reagál. Paro a hangokra is reagál, és képes megtanulni a neveket és az arcokat, beleértve a gazdájáét és a sajátját is.
Nyitókép: Ignatiev/istockphoto.com
