Képlékeny határok
Ebben a hitvilágban a robotok, akárcsak az emberek, a természeti világ részeként élnek és léteznek. A japán hagyományban tehát a mesterséges és a természetes közötti határok eleve képlékenyek. Számukra tehát kulturálisan eleve nem annyira idegen a gondolat, hogy a robotokat emberi érzésekkel ruházzák fel.
Míg a nyugati kultúrában általában nagy gyanakvással tekintünk a robotokra, mint olyan gépekre, amelyek elvehetik a munkánkat vagy embertelenné teszik a mindennapokat. De ha a nyugati popkultúrában a terminátor féle robot képe a meghatározó, akkor Japánban a robot mint megmentő az uralkodó eszme.
A II. világháború pusztítása után a helyreállítás és a nemzet újjáépítése erősen kötődött a modern technológiához és a robotikához. A háború utáni Japánban a robotokat emberhez hasonló, kedves, barátságos szuperhősökként kezdték ábrázolni. A robotmegmentő beágyazódott a kultúrába, ami az Astro Boy nevű hős prototípusával kezdődött. Astro Boyt 1951-ben rajzolta meg Osamu Tezuka, orvos és illusztrátor, amikor Japán éppen a háború nukleáris tragédiájából lábadozott. Tezuka azt mondta, hogy egy olyan teremtményt akart létrehozni, amely Pinokkió ellentéte – egy fiút, aki dologgá válik, szemben egy dologgal, amely igazi fiúvá válik. Olvass még a témában
