– Nem szeretnék durva lenni magához, de már ezredjére mondom: nem kérek semmiféle ágyneműt. Miért nem lehet ezt megérteni? – emelem fel a hangom.
Az asszony sértődötten hátrálni kezd:
– Jól van, na! Nem kell azért kiabálni! Csak szerettem volna ennivalót venni a beteg unokámnak. Maga is jól járt volna, meg én is…– szipogja halkan, és letöröl egy könnycseppet az arcáról.
Olvass még a témában
Célt ér.
