Az internetkorszak előtti szépidőkön nosztalgiázók közül kerülnek ki a netfóbiás párkeresők. Ők azok, akik ösztönös ellenszenvet éreznek az online kommunikációval szemben, mert szeretik látni, megérinteni, megszagolni, a saját fülükkel hallani azt, aki beszél hozzájuk. Sokan mégis magányosak, s nem feltétlenül tudják, hogy a hozzájuk hasonló hobók merre kóborolhatnak még a nagyvilágban.
Utazás közben beszélgess, akkor is, ha csak rövid az út
Sokak szerint nem véletlen, hogy kivel hoz minket össze a sors. Mindenkitől tanulhatunk valamit és mi is tanítjuk valamire a körülöttünk lévőket olyankor is, amikor észre sem vesszük.
Ha minden nap buszon, metrón, vonaton kell ülnöd, akkor találkozhatsz olyanokkal, akik felkeltik az érdeklődésedet. A déli országokban nagy hagyománya van annak, hogy utazás közben szóba elegyednek egymással az ismeretlenek. Olvass még a témában
Csak évek után vallotta be a vőlegényem, hogy a tájszólásom miatt majdnem nem hívott el randira
„Mindenki előtt felpofozta a férjét” – Több nő üti meg partnerét, mint gondolnánk
„A feleségem utálja a legjobb barátnőjét” – férfiak, mi az, amit sosem fogtok megérteni a nőkkel kapcsolatban?
„Akkor vettem először komolyan a panaszkodását” – Férfiak, mi történt, amikor a feleség levette a jegygyűrűt?
Ránk ez kevésbé jellemző, mi hajlamosak vagyunk tolakodásnak venni azt, ami a spanyoloknál például természetes. Ha nincs merszed megszólítani valakit, akkor legalább mutass nyitottságot. Vedd ki a füledből a fülhallgatót, tedd el a könyvet, ne böngészd a telefonod, hanem nézz az emberekre.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
