Család / Életmód

Nem írunk már kézzel, és emiatt nem csak a kreativitásunk csökken

Nem írunk már kézzel, és emiatt nem csak a kreativitásunk csökken

Amikor tizennyolc évesen Angliában au-pairkedtem, minden este tanultam a két rám bízott kisfiúval. Már akkor csodálkoztam rajta, hogy ők mennyire másként írnak, mint ahogy annak idején én tanultam. Furcsa volt, hogy az angolok írása nem igazán folyóírás, hiszen a betűket nem nagyon kötik össze, inkább mintha a nyomtatott kisbetűket utánoznák. Pedig a folyóírásnak megvannak a maga előnyei.

Nekem a mai napig kedves emlék az, ahogyan megtanultam írni – emlékszem, hogy a cica farka volt a C betű, a kapu az M, a fecske az F, a bögre az U, stb. Szerettem az írás órákat, még a barátnőimmel is versengtünk, kinek szebb külalakú a füzete.

Nemrég a munkámmal kapcsolatban kaptam egy feladatot, aminek része volt, hogy egy egész oldalt tele kellett írnom kézzel. Nagyon rosszul ment és elképedtem, milyen béna vagyok. Az egykor csodaszép kézírásom most girbegurba volt és annyi hibát vétettem, hogy kétszer is újra kellett kezdenem, mert az egész papír egy nagy satírozás volt.

Rádöbbentem, hogy szinte évek óta nem írtam kézzel – mivel a jegyzeteimet a telefonomba pötyögöm be, vagy a számítógépembe gépelem – és teljesen elszoktam tőle.

Gyakorlatilag az elmúlt évtizedben nem írtam hosszabb szöveget egy szülinapos ajándékkártyánál, hiszen még a bevásárló listámat is a telefonomba írom. Végül, úgy-ahogy sikerült a mű, de csak a harmadik lap végére jöttem bele újra a szépírásba. Egy újabb képesség, ami elsorvad a digitális technika használata miatt, gondoltam savanyúan, és azon kezdtem lamentálni, hogy a mai gyerekek vajon mennyire tudnak írni?

Nem írunk már kézzel, és emiatt nem csak a kreativitásunk csökkenKép forrása: Vitalinka/Depositphotos.com

Nyilván megtanulnak az iskolában, de mivel alig használják, kérdés, hogy egyáltalán mennyire marad meg ez a tudás, hiszen nekik már bizonyára nincsenek levelezőtársaik.

Kicsit utánanéztem a témának és a gyanúm beigazolódott. Az Egyesült Államokban a folyóírás tanítására szánt időt drasztikusan megkurtították, sőt, a tanárok sincsenek már megfelelően kiképezve ennek tanítására. Az órákon és vizsgákon is egyre több helyen engedélyezik az iPad-ek használatát, így nem csoda, ha a folyóírás kezd feledésbe merülni.

Pedig a szakemberek arra is rámutattak, hogy gépelés közben a fiatalok hajlamosak magukat menet közben javítani, tehát visszalépnek és kijavítanak egy elgépelt szót, ami rontja a gondolataik szabadon történő áramlását, és így csökken a kreativitásuk is. Ezzel szemben, amikor kézzel írunk, csak akkor ellenőrizzük a helyességet, amikor az egész mondanivalónkat átolvassuk a végén.

A kézzel írás azért is fontos, mert nagymértékben fejleszti a vizuális motorikus képességeket, mint amilyen például a szem-kéz koordináció is.

A folyóírás elsajátítása elengedhetetlen a továbbtanulás és később a munkánk szempontjából. Egy kanadai kutatás szerint a mai középiskolások már a dolgozatok és hivatalos anyagok írásakor is hajlamosak szlenget, tehát informális szöveget használni, és egyre többen csalnak azzal, hogy másról, vagy főleg egy online felületről másolják le a megoldásokat. Pedig hátralévő életünket jelentősen megkönnyíti, ha ki tudjuk fejezni magunkat írásban is.

A szakértők szerint egy gyereknél már napi 10-15 percnyi kézírás-gyakorlás is rendkívül hasznos, és ez a befektetett idő a későbbiekben megtérül, mert a gyerek könnyebben olvas és értelmez majd írott szöveget, illetve jobban ki fogja tudni fejezni magát írásban.

A nyelvtanulásban szintén elengedhetetlen a kézírás fontossága, pláne, ha olyan nyelvet tanul az ember, ami más betűket használ (például orosz vagy kínai).

A számítógépbe való gépelés és a telefonba való pötyögés ellenére tehát a folyóírást nem szabad elhanyagolni, mert továbbra is fontos és hasznos a tanulásban, a munkában és a mindennapi életünkben egyaránt.

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást