Nekem a mai napig kedves emlék az, ahogyan megtanultam írni – emlékszem, hogy a cica farka volt a C betű, a kapu az M, a fecske az F, a bögre az U, stb. Szerettem az írás órákat, még a barátnőimmel is versengtünk, kinek szebb külalakú a füzete.
Nemrég a munkámmal kapcsolatban kaptam egy feladatot, aminek része volt, hogy egy egész oldalt tele kellett írnom kézzel. Nagyon rosszul ment és elképedtem, milyen béna vagyok. Az egykor csodaszép kézírásom most girbegurba volt és annyi hibát vétettem, hogy kétszer is újra kellett kezdenem, mert az egész papír egy nagy satírozás volt.
Rádöbbentem, hogy szinte évek óta nem írtam kézzel – mivel a jegyzeteimet a telefonomba pötyögöm be, vagy a számítógépembe gépelem – és teljesen elszoktam tőle.
Olvass még a témában
„A barátnőm azt hitte, hogy a szigetek nem érintik az óceán fenekét” Vicces felismerések
Így állítsd össze a napi étkezéseidet, hogy kitartson a lelkesedésed – szakértői tippek
„A ruhák számomra a viselőjükkel kelnek életre” – Halmi Fanni egyedi, fenntartható esküvői ruhákat tervez
5 dolog, amit a kreatív emberek másképp csinálnak. Hány igaz rád?
Gyakorlatilag az elmúlt évtizedben nem írtam hosszabb szöveget egy szülinapos ajándékkártyánál, hiszen még a bevásárló listámat is a telefonomba írom. Végül, úgy-ahogy sikerült a mű, de csak a harmadik lap végére jöttem bele újra a szépírásba. Egy újabb képesség, ami elsorvad a digitális technika használata miatt, gondoltam savanyúan, és azon kezdtem lamentálni, hogy a mai gyerekek vajon mennyire tudnak írni?
