A királynőnek követői vannak, azaz példaképe alattvalóinak. Vajon, ha ránézünk saját sorsunkra és működésünkre, mondhatjuk-e azt, hogy valóban követendő példák lehetünk például gyermekeink számára? Nem csak lózung, hogy a gyermek a cselekvésből veszi a mintáit. Amit tőlünk lát, azt fogja másolni, nem mindegy hát, hogy milyen példát mutattunk. Más szempontból is fontos a minta-képzés.
Ha nem magunk alakítjuk ki felnőttként a magunk számára követendőnek tekintett viselkedési mintákat, akkor valaki másnak az életét éljük.
A saját utunk alapján fognak bennünket beazonosítani és egyéniségként értékelni.
A királynő sosem köthet kényelmi kompromisszumot. Az eddigi jellemzőköz viszonyítva ez az uralkodás legnehezebb része. Azt jelenti ugyanis, hogy nincs könnyebb út, ami elvezet céljainkhoz és meghozza a várva-várt eredményt. Nincs spórolás és ingyen-ebéd: mindennek meg kell fizetni az árát. Kulcsmozzanat, hiszen ezen keresztül ismerhetjük meg alapértékeinket és építhetjük fel értékrendünket, így találjuk meg a helyes sorrendet a célok és teendők tömkelegében. Olvass még a témában
