A mesék királylánya sosem mellékszereplője magának a mesének. Nem az udvarhölgyről, a legjobb barátnőről szól a történet, hanem a királylányról, akinek rendszerint beteljesedik a sorsa. A Te sorsod formálásában kinek van a legnagyobb szerepe? Ki írja a Te életed lapjait?
A kérdés nem is annyira meseszerű, mint amennyire fontos, hogy valóban saját történetünk királynőiként éljük mindennapjainkat. A pszichológia az ágencia fogalmával írja le azt a hatóerőt, amelyet képesek vagyunk önnön sorsunkra és a közreműködésünkkel alakuló történetekre kifejteni. Az a szerencsés, ha magas hatóerővel őrizzük főszereplői státuszunkat, hiszen csakis így lehetünk önnön sorsunk kovácsai.
Nézzük, mit csinál egy királynő, amit nekünk is mindenképpen meg kell tennünk saját birodalmunkban!
Legfontosabb talán, hogy a királynő felelős mindenért, ami országában történik. Nincs kinek továbbhárítania a felelősséget és nem is tehetné meg. Ettől válik érdemessé az uralkodásra és az ehhez szükséges bölcsesség teszi alkalmassá a vezetésre. A magunk sorsára átfordítva ez azt jelenti, hogy élettörténetünk uralkodóiként minden felelősség a miénk, nincs mutogatás és kibúvók sem léteznek. Ugyanakkor a kezünkben lévő jogar figyelemre és alázatra tanít: elsősorban önmagunk állandó vizsgálatára és folyamatos újratanulására. Saját történetünkben a feltételek nélküli felelősségvállalás az egyes szám első személyű elbeszélésben ölt formát.
A királynő erős – különben elveszíti az irányítást. Ez az erő a legritkább esetben fizikai képességet jelent. Leginkább belső lelki tartást és intellektuális erőt. Minden bölcs uralkodó a tanulásnak szentelte idejének jelentős részét és igyekezett önmagánál is okosabb emberekkel körülvenni magát. Vagyis alázatot tanúsított a nála is tapasztaltabbakkal
Érdemes hát átgondolni, mire van szükségünk belső erőnk fejlesztéséhez és hogyan juthatunk hozzá a számunkra nélkülözhetetlen tudáshoz. Legyen bátorságunk segítséget kérni, és ne féljünk elismerni, hogy van hová fejlődnünk!
A királynő jó stratéga. Ha önmaga nem is tud tökéletesen eligazodni a különböző csatatereken, megvannak az ehhez szükséges tanácsadói, akik rávezetik a helyes taktikák alkalmazására.
A stratégia az életvezetés eszköze, ezt pedig igazán nem engedhetjük ki a kezünkből. Amikor hiányzik, arra szokták mondani, hogy „csak sodródik az árral”.
Ha magunk szeretnénk alakítani sorsunkat, nekünk kell kialakítani a stratégiát is hozzá. Csakis saját tervvel lehet megnyerni a csatát.
Kapcsolódó cikkek
A királynőnek követői vannak, azaz példaképe alattvalóinak. Vajon, ha ránézünk saját sorsunkra és működésünkre, mondhatjuk-e azt, hogy valóban követendő példák lehetünk például gyermekeink számára? Nem csak lózung, hogy a gyermek a cselekvésből veszi a mintáit. Amit tőlünk lát, azt fogja másolni, nem mindegy hát, hogy milyen példát mutattunk. Más szempontból is fontos a minta-képzés.
Ha nem magunk alakítjuk ki felnőttként a magunk számára követendőnek tekintett viselkedési mintákat, akkor valaki másnak az életét éljük.
A saját utunk alapján fognak bennünket beazonosítani és egyéniségként értékelni.
A királynő sosem köthet kényelmi kompromisszumot. Az eddigi jellemzőköz viszonyítva ez az uralkodás legnehezebb része. Azt jelenti ugyanis, hogy nincs könnyebb út, ami elvezet céljainkhoz és meghozza a várva-várt eredményt. Nincs spórolás és ingyen-ebéd: mindennek meg kell fizetni az árát. Kulcsmozzanat, hiszen ezen keresztül ismerhetjük meg alapértékeinket és építhetjük fel értékrendünket, így találjuk meg a helyes sorrendet a célok és teendők tömkelegében.
Gyakorlatilag ez a hatékony cselekvés kulcsa, ha képesek vagyunk elengedni a látszólag rövidebb út csábítását és vállalni a költségesebb és nehezebb, de több tanulással és értékes eredményekkel „kecsegtető” nehezebb utat, nem csalódunk önmagunkban.
Láthatjuk hát, milyen nehéz a sokszor irigyelt uralkodók élete! Olykor magunk sem vesszük észre, miért érezzük úgy, mintha mellékszereplőként viselkednénk a saját élettörténetünkben, pedig lehetséges, hogy a fenti szempontok közül valamelyiket éppen figyelmen kívül hagytuk. Tegyük helyre magunkban a főszerephez szükséges „kellékeket” és váljunk saját történetünk valódi királynőjévé!