Van egy furcsa érzés, amit nehéz megfogalmazni. Minden rendben van, legalábbis papíron. Stabil munka, korrekt fizetés, jó kapcsolat a főnökkel, a kollégákkal sincs gond. Kívülről nézve nincs ok panaszra. És mégis… valami hiányzik.
Ez az érzés meglepően sok ember számára ismerős. Nem egyedi az, hogy valaki minden különösebb ok nélkül azt érzi: nincs a helyén. Nem történt semmi rossz, nincs konkrét probléma, mégsem érzi azt, hogy „igen, ez az, itt vagyok a helyemen”. És ilyenkor gyakran megjelenik a bűntudat is. Hiszen „mi bajod lehetne?” Mások örülnének annak, ami neked megvan. Te mégis egy megmagyarázhatatlan hiányérzettel élsz együtt.
Mi van, ha ez nem probléma, hanem jel?
Ha valaha is éreztél így, akkor lehet, hogy érdemes egy pillanatra megállni, és feltenni magadnak egy egyszerű, de őszinte kérdést: biztos, hogy jó helyen vagy? Olvass még a témában
Az életben nagyon könnyű olyan útra kerülni, ami működik, de nem feltétlenül a miénk. Választunk egy irányt, mert logikusnak tűnik, mert biztonságos, mert ezt tanultuk, ezt láttuk, ezt várják tőlünk. És idővel bele is tanulunk. Jól csináljuk. Sikeresek leszünk benne. Csak közben valahol csendben eltávolodunk attól, akik valójában vagyunk.
Ez a hiányérzet sokszor nem hangos. Nem kiabál, nem követel. Inkább csak ott van a háttérben. Néha egy hosszabb nap végén bukkan fel, amikor hazaérsz, és nem tudod pontosan megmondani, miért vagy fáradtabb a kelleténél. Néha hétfő reggel jelentkezik, amikor nincs kedved belekezdeni egy újabb hétbe, pedig semmi különös okod nincs rá. És minél tovább figyelmen kívül hagyod, annál természetesebbnek tűnik. Mintha ez így lenne rendben. Mintha ennyi lenne az egész.
Sokszor nem az a legnehezebb, hogy változtass, hanem hogy egyáltalán beismerd magadnak, hogy valami nem stimmel. Mert amíg ezt nem mondod ki, addig minden marad a megszokott mederben. És bár a megszokás biztonságot ad, közben észrevétlenül távolíthat attól, aki valójában lehetnél.
