Mindenki érezte már úgy életben, hogy nincs a helyén, nem alkalmas egy feladatra, függetlenül attól, hogy reálisan látta a helyzetet vagy sem. A „nem vagyok elég jó” érzése időnként felütheti a fejét, de mit tegyünk, ha a gondolat kórósan belefészkelte magát a fejünkbe?
Mentőövek, amik segíthetnek
Az imposztor szindrómával küzdő embernek segíthet, ha mer beszélni az érzésiről, ekkor rögtön látná, hogy nincs egyedül a félelmeivel. Ha olyan helyzetbe kerül, amikor valamiért kilóg a sorból, akkor sem az alkalmatlanság érzését kell önmagában erősítenie. Inkább arra érdemes gondolni, hogy természetes reakció lépett fel, mert különbözik valami alapján a többiektől, de nem rosszabb náluk. Maga az érzés pedig nem feltétlen takarja a valóságot.
De talán a legfontosabb mentőöv, ha felismerjük, hogy a kudarc is mi magunk vagyunk és szabad, kell is néha hibáznunk. A sikeres emberekről általában csak a sikereik kapcsán beszélnek, ritkán említik, hogy amíg a csúcs felé törtek, hány kudarcot szenvedtek el. Valószínűleg rengeteget.
A hibák, sikertelenségek valójában újabb és újabb lehetőségek ahhoz, hogy újra megpróbáljuk és a lehetőség mindig ott van, hogy sikerüljön, amit szeretnénk.
Nem szabad túl szigorúnak lenni önmagunkhoz, nem kell tökéletesnek lennünk és segítséget is kérhetünk, ha valami nem megy. Koncentráljunk az eddig elért eredményeinkre és az előttünk álló feladatokról is vizualizáljuk azt a képet, hogy sikerülni fog. Szólítsuk meg magunkat szelídebben és ne hagyjuk, hogy a belső hang belénk beszélje, hogy imposztorok vagyunk.