Oázisok
A legszélsőségesebb területek nagyon vízhiányosak. Nem sok forrás van, körülöttük alakulnak ki az oázisok. Az emberek csakis itt képesek normális életet élni.
Az egészen száraz sivatagok forró homokja alatt gyakran bőséges talajvíz áramlik. Kitermelésükre a helyiek szivattyúkat és kiterjedt csatornákat építenek.
A sivatagban eltévedt vándorok sokszor csupán délibábot látnak, amikor azt hiszik, hogy víz közelébe értek. Sokan pusztultak már szomjan így.
A délibáb úgy keletkezik, hogy a föld felszínéhez közeli levegőréteg hőmérséklete jelentősen eltér a fölötte lévőtől, ami fénytörést okoz. A gyakoribb fajtája az, amikor csillogó víztükröt vélünk látni ott, ahol nyoma sincs víznek.
Ha az alsó légréteg hidegebb – ez a ritkább jelenség –, olyan tárgyak is feltűnnek a láthatáron, akár fejjel lefelé, felnagyítva is, amelyeket távolságuk miatt a horizont eltakar.
Így olyan oázis is tükröződhet a levegőben, amely csak látszólag van könnyen elérhető távolságban. Főleg a forró éghajlatú sík területekre jellemző az ilyen optikai csalódás, de korábban a Hortobágyon is gyakori volt.
