Belső világ és önkép
A traumatikus családi háttér gyakran mélyen befolyásolja az önértékelést. Ahol az otthoni stressz vagy bántalmazás mindennapos, sok gyerek hajlamossá válik arra, hogy magát okolja, amiért nem tudta megakadályozni a rosszat, vagy mert nem kapott szeretetet és támogatást. Ez a szégyenérzet és önvád hosszú távon beépülhet a személyiségbe – nehezítve az önelfogadást és az érzelmi szabadságot.
Az itt alkalmazott túlélési módok, mint az elnyomott harag vagy a szorongás, automatikussá válhatnak. Az agy tanulás útján rögzíti ezeket a reakciókat: ha valaki gyerekkorában hosszú ideig fenyegetettséget vagy bizonytalanságot élt át, felnőttként is természetesebbnek tarthatja a fokozott éberséget és gyors reagálást a veszélyre – még akkor is, ha a veszély objektíven már nem áll fenn. Ez összefüggésben állhat a krónikus szorongással, nehézséggel az érzelmek szabályozásában és az interperszonális kapcsolatokban való bizalom problémáival.
