Az én anyámmal soha nem volt ilyen a kapcsolatunk. Felnőttként sem. Bármikor próbáltam közeledni hozzá, mindig voltak bántó megjegyzései. Toxikus, kicsinylő, bűntudatkeltő mondatok, amik úgy csaptak arcon, mintha újra gyerek lennék.
Egy hosszabb terápiás munka segített megértenem: ezek nem rólam szólnak. Ezek az ő fájdalmai, bűntudatai, kisebbségi érzései. De attól még fájtak. És attól még nem voltak rendben.
A következő csalódás akkor ért, amikor megpróbáltam beszélni vele erről. Nyitottan, őszintén, bántás nélkül. Ő viszont azonnal védekező, majd támadó álláspontra helyezkedett. Nem hallott meg. Nem akarta hallani. Megint hosszú hónapokig tartó terápiára volt szükségem ahhoz, hogy megértsem: én hiába dolgozok magamon, hiába szeretném jobbá tenni a kapcsolatunkat, ha ő ebbe nem hajlandó energiát fektetni. A legfájdalmasabb felismerés az volt, hogy amikor beszélni akartam ezekről, nem vádaskodtam. Nem a múltat akartam számon kérni. A kapcsolatunkat akartam megmenteni – mert fontos volt számomra. De ő nem volt készen erre. Olvass még a témában
Ezt hozza 2026. szeptember 13. a numerológia szerint: új dolgok és változás
A Kardok Királynője: ezt üzeni a szeptemberi Tarot kártya a tiszta, fókuszált energiák mellé
„Arra neveltek, hogy nekem sosincs igazam” – Ezért olyan nehéz felnőtt nőként kilépni a jókislány szerepből
„Kedvencből egycsapásra idegen lettem” – a férjed családja nem a te családod
Mostanra elfogadtam, hogy egyedül nem tudom megjavítani helyette, amit elrontott. Ő pedig nem valószínű, hogy valaha is eljut odáig, hogy ezt a munkát elkezdje. Nem haragszom rá. Már nem. De nem is reménykedem többé.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
