A kert
A gyerekek kirepültek és a férjem kitalálta, hogy költözzünk vidékre. Vettünk egy kis házat nagy kerttel, mondván ő majd kertészkedik. Leköltöztünk, ő pedig még visszament egy hétre a városba „elrendezni a dolgokat.” Három nap múlva postán kaptam meg a válási papírokat. Hidegzuhanyként ért, hogy ő csak el akart távolítani. Ott maradtam egyedül, egy idegen házban – ami ezennel már az enyém volt, az egyetlen vagyonom – és azon dühöngtem, hogy lehet valaki ilyen gyáva féreg.
Aztán mérgemben elkezdtem kigazolni az elhanyagolt kertet. Ez olyan jólesett, hogy utána fel is kapáltam és ha már ott tartottam, vettem magokat és ültettem egy veteményest, majd csináltam pár magaságyást. Szinte terápiás hatása volt, hogy nyáron már termést szedtem le és úgy éreztem, ahogy az elvadult kert, úgy az én lelkem is újjáéled. A tősgyökeres városi háziasszony megtalálta önmagát vidéken és egy kedves férfi személyében – akitől a magokat vettem – társra is leltem, öt hónapja vagyunk együtt. A válásom egy áldás volt.
