Kiskoromban a családommal elmentünk szánkózni a hegyekbe. A többiek a hegy aljában maradtak, de én akartam lenni a legbátrabb, ezért felmásztam jó magasra és onnan indultam neki. Egyre csak gyorsultam és láttam, hogy vészesen közelít a lenti fémkorlát.
Nem tudtam, mit csináljak, csak becsuktam a szemem és hirtelen éreztem, hogy egy láthatatlan erő előrenyom. Így, a szánkróra ráhasalva átsiklottam a korlát alatt. Ha ülve maradok, biztosan összetörtem volna az arcom. A szüleim holtra ijedtek, de megdicsértek, amiért ügyesen lehajoltam. Sosem mondtam el nekik, hogy nem én voltam, hanem egy láthatatlan erő.