Borzasztó érzés, amikor hazatérve a lakás bejárati ajtaját nyitva találod, az értékeid pedig eltűntek. Minden ember abban bízik, hogy ezt a helyzetet sosem kell átélnie, de sajnos ezt nem mindenki mondhatja el magáról.
Olvasónk, Klaudia (28) őszintén mesélt arról, amikor néhány évvel ezelőtt betörtek hozzájuk, és mindenüket elvitték. Akkoriban még szüleivel lakott egy vidéki családi házban, és épp vendégségből értek haza, amikor szembesülniük kellett a történtekkel.
Emlékszem, amikor mentünk be a kapun, már sejtettem, hogy valami nem stimmel.
Mindig figyelünk arra, hogy távozáskor becsukjuk, de akkor résnyire nyitva volt. Persze ennek láttán nem az az ember első gondolata, hogy „biztos kiraboltak”, úgyhogy a szelet okoltuk, vagy azt hittük, hogy apukám mégis figyelmetlen volt. Amikor viszont közelebb értünk a házhoz, egyik legnagyobb rémálmunk vált valóra a szemeink előtt. A bejárati ajtó zárját felfeszegették, a ház belseje pedig úgy nézett ki, mintha bomba robbant volna.
Mindenünket szanaszét dobálták, óriási kupleráj volt, nem maradt kétség afelől, hogy valakik kiraboltak minket. Azért beszélek többesszámban, mert nehezebb tárgyaink (például tévék) is eltűntek, amit egy ember valószínűleg nem tudott volna kivinni magával. Egy pillanatra ledermedtünk, sokkolódtunk, aztán eszünkbe jutott, hogy talán még ott vannak a házban… Nem mertünk beljebb menni, azonnal tárcsáztuk a rendőrséget, és vártunk, míg megérkeznek. Miután biztosítottak minket arról, hogy nincs senki az épületben, rögtön rohantunk a szobáinkba, hogy megnézzük, a nekünk legértékesebb holmik eltűntek-e.
Mai napig könnybe lábad a szemem, amikor eszembe jut, anyukám mennyire sírt, mert az apukámtól kapott ékszerei, amikre mindig annyira vigyázott, egytől-egyig eltűntek.
De a betörők nem nagyon válogattak: díszgyertyákat, bontatlan tusfürdőket, még tányérokat is elvittek. Gyerekkorom kedvenc mesekönyve is eltűnt. Nem értem, erre miért volt szükségük, hiszen inkább csak eszmei értéke volt, anyagilag nem sokat ért. Sajnos sosem derült ki, hogy kik törtek be hozzánk, a szomszédok se láttak semmit. Az biztos, hogy egy életre szóló tapasztalattal gazdagodtunk. Hogy más ne kerüljön a mi helyzetünkbe, elmondom, mik azok a hibák, amiket többé biztosan nem fogunk elkövetni, és ezáltal megkönnyíteni a betörők dolgát.
Nem posztoljuk a netre, hogy üres a ház
Ez az elsődleges szabályunk! Amikor kiraboltak minket, épp a nővérem tartott szülinapi bulit a kisfiának, amire persze mi is elmentünk. Az ünneplésről pedig rögtön készült pár fénykép, ami ment a Facebookra, így lényegében minden ismerősünk tudta, hogy teljesen üres a házunk.
Fogalmunk sincs, hogy aki betört hozzánk, egyébként ismer-e minket, vagy ez az egész nem függ össze egymással, de akkor és ott eldöntöttük, hogy többet ilyet nem csinálunk. Nem tesszük közszemlére a neten, hogy nem tartózkodunk otthon, hiszen ezzel csak segítjük a betörők dolgát. A nyaralásokról általában hazaérve posztolunk, vagy maximum akkor, ha tudjuk, hogy valaki vigyáz a házunkra.
Amit a netről irányíthatsz
Valószínűleg a betörők megfigyelik, hogy tartózkodik-e otthon valaki, és egy darabig nézték az üres házat. Ha nincs mozgás, este sötét minden ablak, egyértelműen azt gondolják, hogy nincs bent senki, szabad a pálya. Mi ezért vettünk egy olyan konnektort, ami rákapcsolódik az internetre, és a telefonunkon keresztül tudjuk kapcsolgatni. Azaz ha a lámpa be van dugva a konnektorba, mi bárhol lehetünk, ha van netünk, fel tudjuk kapcsolni, majd kicsivel később le. De ugyanez igaz akár a tévére is. Kívülről azt láthatják, hogy valaki otthon van, ég a lámpa, majd lekapcsolódik, így nem merik megkockáztatni, hogy bejöjjenek.
Többszöri ellenőrzés
Ez magától értetődő dolog, de közben mégsem. Egy idő után az emberek nem feltétlenül ellenőrzik, hogy az emeleti hálószoba ablaka zárva van-e vagy sem, hiszen kinek jutna eszébe ott felmászni? De aki akar, az képes lesz rá, sőt, a legkevésbé feltűnő helyeket is megtalálja a bejutásra. A mi esetünkben egész egyszerűen a bejárati ajtót feszítették fel, ami jó tanulság volt arra, hogy mennyire fontos nagyon biztonságos zárat szereltetni rá.
A miénk teljesen egyszerű volt, pillanatok alatt bejutottak… Ha viszont lett volna esetleg egy mozgásérzékelő lámpánk az ajtó közelében, és egy kicsit bonyolultabb zárrendszerünk, talán nem lett volna idejük erre, és inkább visszafordultak volna.
A jó rejtekhely kincset ér
Korábban azt hittem, ha az ágyam alá rejtem a laptopomat, tökéletes biztonságban van. Ma már ezen nevetek, mert gyanítom, hogy ez volt szinte az első dolog, amit megtaláltak. Sőt, olyan helyeken is keresték az értékeinket, amelyeknek létezéséről szinte nem is tudtam (a cipzáros díszpárna belsejében, könyvekben, konyhai gépekben).
A rögzített széf akár jó megoldás is lehet a legfontosabb tárgyak tárolására, nekem ezt a tanácsot adták ismerősök, de nem mindenki engedhet meg magának ekkora kiadást. Épp ezért fontos, hogy találj olyan rejtekhelyet a lakásban, ahol biztosan senki sem fogja keresni a tárgyaidat. Társasjáték dobozában, zárható szekrényben, bárhol, ahol úgy gondolod, hogy nem egyszerű megtalálni vagy kiszedni!
Riasztók sokasága
Egy jó riasztó rengeteget számíthat. Kis keresgélés után rájöttünk, hogy ma már nem csak a klasszikus változat létezik, ami hangosan vinnyogni kezd, ha valaki megpróbál bemenni kód nélkül, hanem akár olyan is, ami kevésbé feltűnő, de talán még nagyobb eséllyel fogja meg a betörőket.
Például egy, a lakás belsejébe elhelyezhető kis kamera, ami azonnal értesítést küld neked, ha mozgás van a házban, szuper dolog.
Mi ezt választottuk, hiszen árban sem volt magas, viszont annál hasznosabb. Azóta egyszer-kétszer kaptunk értesítést, többnyire egy macska ugrott fel az ablakba vagy ilyesmi, de a kamerán azonnal láttuk, hogy mi a helyzet, és rögtön meg is nyugodtunk.
Muszáj továbblépni
A filmekben milliószor láttunk már ilyen jeleneteket, ezért nem gondoltuk, hogy a valóság ennyire megvisel minket. De a betörés után még hetekig rettegtünk minden kis zajtól, félve jöttünk haza, és állandóan kértük a szomszédokat, hogy tartsák rajta a szemüket a házunkon.
Időbe telt, mire megtanultuk, hogy ezzel együtt kell élnünk, de nem szabad, hogy az egész életünket szabályozza.
Teljesen elvette a szabadságunkat az, hogy folyton a házat ellenőrizgettük, és valaki mindig otthon ült, ez viszont nem egészséges. Több évbe is beletelt, de ma már úgy érzem, mind továbbléptünk a történteken, egész egyszerűen azért, mert muszáj volt.
Egy betörés traumatikus élmény, és ahogy Klaudia története is bizonyítja, az emberek ilyenkor egyenesen rettegnek attól, hogy ismét áldozatául esnek neki, ezért a biztonság még nagyobb szerepet kap náluk. Ez utóbbi a megelőzésben óriási szerepet játszik, ezért annak is fontos lenne még nagyobb figyelmet fordítani rá, aki sosem tapasztalta meg ezt a negatív élményt. Ha már csak egyet is megfogadsz olvasónk javaslatai közül, nagyobb biztonságban tudhatod az otthonodat!