Eddig sohasem éreztem, amit most érzek, Sohasem féltem, hogy mi lesz,ha mégsem kellek. Most félek! Most akarom, hogy kelljek! /Szilvási Lajos/
A plátói szerelem és viszonzatlan szerelem nem egy és ugyanaz.
A plátói szerelemben lévő ember nem vágyik többre.
Annak a képzelet elég, soha nem próbálkozna, hogy ezzel lerombolja az illúziót.
A viszonzatlan szerelmes viszont akarna többet, csak nem merne.
Minden, ami él, az túlságosan is titokzatos. S te, kedvesem, számomra örök talány maradsz, amelynek értelme az élet gyönyöreit és a halál borzalmait rejti magában. Ne félj attól, hogy odaadod magadat nekem. Mindig vágyni fogok rád, és sohasem foglak kiismerni. Vajon valóban a miénk-e valaha is az, akit szeretünk? Vajon másvalami-e a csók és az ölelés, mint egy gyönyörűséges kétségbeesés erőfeszítése? Még amikor karjaimba szorítlak, akkor is kereslek, sohasem vagy az enyém, mert mindig kívánlak téged, s mert benned a lehetetlent és a végtelent kívánom. /Anatole France/ Olvass még a témában
Őrült minden asszony, aki titkolt szerelmet táplál keblében, mert az ilyen titkolt, viszonzatlan szerelem fölemészti az életet. Ha pedig viszonzásra talál, akkor lidércfényszerűen olyan mocsaras vadonba csalogat, amelyből nincs többé menekvés. /Charlotte Bronte/
