Felnőttként. Tehát, a kezdeti „hisztériás roham”, a düh, a becsapottság érzése után időt kell adni magunknak, hogy reálisan lássunk, érezzünk.
Azt viszont feltétlenül végig kell gondolni, hogy a „megbékélés” kemény munka lesz, akár megcsaltak, akár csalók vagyunk. Hosszú hónapokba fog kerülni a bizalom visszaállítása. Mérlegelnünk kell: elég felnőttek vagyunk-e, és hogy megéri-e számunkra ennyi időt és energiát belerakni a kapcsolatépítésbe.
Fel kell tudnunk mérni azt, hogy érettek vagyunk-e érzelmileg és értelmileg, hogy együtt(!) végig tudjuk csinálni. Jó „taktika”, ha szabályrendszert fektetünk le egy megbeszélés alkalmával, melyet következetesen betartunk és betartatunk.
Ami viszont a legfontosabb, rengeteg közös programot kell szervezni, igyekezni kell mindent együtt csinálni, egymást segíteni mindenben – egymásban kell megtanulni élni.
Az elromlott házasságot, komoly kapcsolatot nehéz helyre hozni, de azt is szem előtt kell tartani, hogy nem menekülhetünk a problémák elől a végtelenségig, mindig egy újabb kapcsolatba. Megfelelő társat nehéz találni – főleg, ha amiatt ment tönkre kapcsolatunk, mert hazudtunk magunknak, magunkról, társunkról, az egész kapcsolatunkról.
