Amíg a férfi inkább testben hűtlen, addig egy nő inkább lélekben. A nőknek inkább viszonyuk van, a férfiaknak inkább kalandjuk. Mindkettő csalás, megcsalás, tehát árulás – a másik szemében biztosan. Vajon van visszaút?
🎥 A legerősebb csillagjegy párosok, akik tökéletes házastársak lesznek
1/5 Sok oka lehet
Sok oka lehet annak, hogy a párkapcsolatban nem csupán két fél vesz részt. A fásultság, a szexualitás, és szerelem, az összetartozás helytelen értelmezése, aránya.
Az érdekes inkább az, hogy a „lelki” eredetű megcsalást nehezebb megbocsátani, nem csupán azért, mert az több alkalomról szól, tehát viszony. Erre árulásként tekintünk, nem csupán botlásként.
Ez fajta megcsalás inkább nőkre jellemző, hiszen ők emocionálisabban élik életüket. Az Igazából szerelem című film egyik párbeszéde írja körül helyesen a dolgot:
„Képzeld el, hogy a férjed vett egy arany nyakláncot, de másnak adta oda karácsonyra. Vajon várakoznál, hogy kiderüljön, hogy csak egy nyaklánc, vagy pedig szex és nyaklánc, vagy a legrosszabb: nyaklánc és szerelem. Maradnál, tudva, hogy az élet mindig rosszabb lesz, vagy ott hagynád az egészet. (…) – Bolond voltam. (…) – Belőlem is bolondot csináltál. Az egész életemet tetted bolonddá.”
2/5 Férfiakról általában
A férfi hazudik – mondják. Azt is mondják, hogy az a férfi, aki eddig rendszeresen csalta partnereit, az nem nagyon fog megváltozni.
Nézzünk kicsit másképp a dologra. Mi van akkor, ha adott férfi jellemvonásai, viselkedése ugyanazt hozta ki addigi partnereiből, mondjuk féltékenységet, dühöt vagy passzivitást, stb.
Ennek következményeként egy idő után a férfi félrelép, mert bár szereti párját, nem akarja elveszíteni, mégsem tud mit kezdeni a problémával.
Úgy vélem – egy-két kivétellel – minden férfinak teremtetett megfelelő nő, akiért „odavan”, akit tisztel és becsül annyira, hogy hűséges legyen hozzá, aki tudja kezelni őt, és átlagostól eltérő reakcióit, aki másképp reagálja le a férfi viselkedését, mint az „átlag”.
Nagy hiba a nőkben, hogy bensőséges gondolataikat, bűneiket, sikereiket, örömüket és bánatukat permanensen nem párjuknak, hanem barátnőjüknek mondják el először.
Aki „kifelé” él, az nem párjában bízik elsősorban. Kapcsolatukat többnyire akként élik meg, hogy „egy ágyban hálnak az ellenséggel”, azaz nem bíznak párjukban maradéktalanul.
Többnyire arra hivatkoznak az ilyen felfogású nők, hogy párjuk nem értené meg őket, felesleges feszültség keletkezne, mely a kapcsolat rovására menne.
Azokban a kapcsolatokban, ahol ez tényleg így van, el kell gondolkozni azon, hogy a.) el tudnak-e közösen jutni a teljes őszinteségig és megértésig, b.) ha nem, van-e értelme tovább folytatni, hiszen ha párkapcsolatról beszélünk, azt örök életre tervezzük, előbb-utóbb ez a probléma amúgy is fájdalomhoz vezet.
