A húsvét Magyarországon mindig különleges ünnep volt. Nemcsak vallási jelentősége miatt, hanem azért is, mert a tavasz érkezését, az újjászületést és a közösség összetartását is jelképezte. Régen az ünnep sokkal több szokással, közös programmal és hagyománnyal járt együtt, mint ma. A falvakban szinte az egész közösség részt vett az eseményekben, a gyerekek, a fiatalok és az idősebbek is mind megtalálták a saját szerepüket az ünneplésben. Ma ezek közül a hagyományok közül több még ismert, de már ritkábban jelenik meg a mindennapokban. Vannak olyan szokások is, amelyek csak hagyományőrző rendezvényeken vagy néprajzi bemutatókon élnek tovább.
Amikor a locsolkodás még igazi locsolkodás volt
A húsvét hétfői locsolkodás talán a legismertebb magyar húsvéti hagyomány. Ma általában kölnivel vagy parfümmel locsolják meg a lányokat a fiúk, és az egész inkább jelképes szokás. Régen azonban egészen más volt a helyzet. A falvakban a fiatal legények gyakran vödörrel vagy korsóval vitték a vizet, és azzal locsolták meg a lányokat. Előfordult az is, hogy a kútról frissen húzott vízzel öntötték le őket. A szokás mögött az a hiedelem állt, hogy a víz megtisztít és frissességet hoz, valamint a termékenységet is jelképezi. A locsolásért cserébe a lányok piros tojást adtak a fiúknak, sokszor süteménnyel vagy itallal is kínálták őket. A locsolkodás így egy egész napos, vidám esemény volt, amely során a fiatalok sok házat végiglátogattak. Ma ez a hagyomány még létezik, de a régi, bő vízzel történő locsolás már ritkán fordul elő.
