Amikor jogos a szégyen
A jól adagolt szégyenérzet, ami nem billen át destruktív önostorozásba, mindenképpen védi a kapcsolatainkat. A bűntudat elsősorban a személyes viszonyainkban fordul elő, és „pro-társadalmi” érzelemnek tekinthető, mert segít fenntartani a jó kapcsolatot másokkal. Olyasmi, mint egy tilalomfa, ami figyelmeztető jelként villog egészen addig, amíg meg nem teszed a szükséges korrigáló lépéseket. Ha viszont megoldatlan marad a bűntudat, az olyan, mintha a fejedben egy állandó szundi-riasztás sípolna. Ilyenkor nehéz a helytállás, a koncentrálás és a munka a mindennapokban, mert a figyelmet folyamatosan a szégyen érzete töri meg.
Viselkedéspszichológiai tanulmányok kimutatták, hogy a koncentráció, a termelékenység, a kreativitás és a hatékonyság is jelentősen alacsonyabb, ha aktívan bűnösnek érzi magát az ember.
Ha tehát folyamatosan szégyelljük és ostorozzuk magunkat valamiért, az nem csak a mindennapi működésünket bonyolítja, hanem elveszi tőlünk az élet zavartalan élvezetének lehetőségét is. Még az enyhe bűntudat is arra késztet, hogy – tudatalatti büntetésként – megvonjuk magunktól az élet apró örömeit. Egészen újkeletű kifejezés a „Dobby Effect”, ami a Harry Potter-sorozat népszerű házi manója után kapta a nevét. Arra utal, hogy a bűntudat önbüntetést is okozhat, és az emberek komoly pszichológiai tendenciát alkalmaznak arra, hogy a szégyen és lelkiismeret-furdalás érzéseit eltompítsák ilyen módon.
