Van egy titkos fegyverem a stresszmentes karácsonyhoz. A karácsony közeledtével sokáig éreztem, hogy lassan fölém nő egy olyan különös, ünnepi vibrálás, ami egyszerre csillogó, hívogató, mégis kissé nyomasztó.
A fejemben mindig ott pörgött a családi logisztika, a munka és az egyéb feladatok beosztásának kérdésköre. Aztán minden évben eljött az a pont, amikor emlékeztettem magamat: van valamim, ami segít, hogy ne sodródjak bele ebbe a túlzsúfolt ünnepi örvénybe. Ez a valami nem egy tökéletesen rendszerezett naptár, vagy egy kézikönyv a konfliktusmentes családi vacsorákhoz, amit ezüsttálcán átnyújthatnék sorstársaimnak. Ennél sokkal kevésbé látványos, mégis hatékonyabb megoldókulcs: az érzelmi intelligenciám.
Nem attól válik „titkos fegyverré”, hogy mindig hibátlanul működik (nyilván sosem lehet tökélyre fejleszteni), hanem attól, hogy megtanított finoman kapcsolódni önmagamhoz. Olvass még a témában
Az EQ nemcsak másoknak óriási ajándék, hanem önmagunknak is: segít felismerni, mikor fáradok el, mikor vagyok túlterhelt, mikor akarok „túlságosan megfelelni”. És ami talán a legfontosabb: mellém áll, amikor tudatosan vissza kell vennem a tempóból.
A karácsony nem változott körülöttem – én viszonyulok másként hozzá
Évekig csak sodródtam az árral, mert azt hittem, a december eleve feszültséggel, extra teendőkkel jár és kész. De amikor egyszer végiggondoltam, pontosan mitől is szorul össze a mellkasom az ünnepek előtt, rájöttem: mindig ugyanazokon a pontokon csúszok el. A túl sok program, az előre készülés és a megfelelési kényszer fárasztó triója az, ami tönkreteszi az ünnepemet.
Kellett néhány év a változások bevezetéséhez, de az érzelmi intelligenciám segített meglátni, hol húzódnak a határaim. Ha látom, hogy egy esemény pusztán kötelességből lenne jelen az életemben, elengedem. Ha érzem, hogy a családi vacsora szervezése túl sok lesz, segítséget kérek. És igen, néha kedvesen nemet mondok valakinek anélkül, hogy úgy érezném, magyarázkodnom kellene.
