A kíváncsiság egyfelől érthető: naiv dolog lenne azt állítani, hogy ezek a színésznők csak és kizárólag a tehetségükből élnek. Amellett, hogy milyen filmben, és hogyan játszanak, érdekel minket az is, hogy éppen kivel járnak, hogyan hordják a hajukat, milyen ruha volt rajtuk a legutóbbi vörös szőnyeges eseményen. Ha valaki a csapból is folyik, nem lehet egyszer csak éles határvonalat húzni, és azt mondani: eddig érdekeltek a vele kapcsolatos dolgok, de most hirtelen elvágom a kíváncsiságomat.
Mindezekből szerintem – és hangsúlyozom, ez kizárólag az én véleményem – az a paradox helyzet áll elő, hogy nem várható el az emberektől, hogy legalábbis néhányan (ami a milliárdos lakosság mellett nem elenyésző szám) ne kattintsanak a képekre. Ugyanakkor azt sem mondhatjuk, hogy csak azért, mert hírességekről van szó, nyugodtan kémkedhetünk utánuk, és semmibe vehetjük a személyiségi jogaikat, vagy hogy egyszerűen ne tiszteljük emberi mivoltukat.
Ezek a nők meghúztak egy vonalat, eldöntötték, mennyit, mikor és hogyan akarnak megmutatni magukból, és ezt átlépni súlyos vétség ellenük. Csak azért, mert holnap szoknyában mész dolgozni, még nem jelenti, hogy bárki felránthatja majd a derekadig, hogy megnézze, milyen bugyi van rajtad, hiszen a lábadat már úgyis megmutattad. Olvass még a témában
„De egyáltalán miért csináltak magukról ilyen képeket?”
Ez az egyik legtöbbször elhangzó, vagy leírt kérdés, ami az eset kapcsán az interneten szembejön. Abban a kivételes helyzetben vagyok, hogy tudom a választ: semmi közünk hozzá. Semmi közünk ahhoz, hogy valaki kivel és hogyan éli a szexuális életét, vagy hogy mit csinál, amikor egyedül van otthon.
