Nem érdemes a szülői oltáron megfeszülni ahhoz, hogy az embernek ,,becsülete” legyen egy családban. Végezd a dolgod, de tudj nemet mondani, és felvállalni az ebből adódó esetleges konfliktust. Bízz magadban. Tudd, hogy nem kell szentnek lenned ahhoz, hogy elfogadjanak, megbecsüljenek. Emellett ne akard tökéletesre faragni a gyereket sem.
Ugyanolyan gyerek, mint a többi, nem egy munkadarab, amit minőségi ellenőrök vesznek górcső alá. A cél, hogy mindenki jól érezze magát, összecsiszolódjatok.
Féltékenység – oda-vissza
Mindenki ismeri a gonosz mostoha legendáját, aki féltékeny a nevelt gyerekre. Ám ez nem ennyire egyértelmű, mivel teljesen normális az, ha egy felnőtt féltékeny a gyerekre – természetesen bizonyos határokon belül, ésszel felmérve és kezelve a helyzetet. Olvass még a témában
A gyerek is lehet féltékeny. Ilyenkor jön el az a pillanat, hogy te vagy a felnőtt, neked kell jól kezelni a helyzetet, megnyugtatni a gyereket, nem csak afelől, hogy vérszerinti szülője őt szereti a legjobban, hanem afelől is, hogy te is szereted őt. Az érzelmi biztonság eltünteti a féltékenységet.
Saját gyerek háttérbe szorítása
