Zsófi mérgesen nézett rá: hogy lehet ennyire kényes? Ő nem érez semmit – igazán békén hagyhatná már a kötekedésével.
– Szerintem innen jön… – emelte fel Zsófi valódi bőrből készült táskáját egyetlen újjal.
És igen. Most már Zsófi orrát is megcsapta a virágillatnak éppen nem nevezhető szag, és ekkor végre fény gyúlt az elméjében: reggel induláskor ki akarta dobni, amit a macska a halas konzervjéből az este meghagyott – de a nagy rohanásban a kulcsokkal együtt a táskájába dobta. Óvatosan kinyitotta a táskát – mindenki menekült a közeléből. Olvass még a témában
De ő ahelyett, hogy mérgelődött volna a dolgon, éktelen kacagásban tört ki. Nézte-nézte az apró kukacok boldog ficánkolását a pléhdobozban, és egyszeriben ráeszmélt: bármilyen kilátástalan is a helyzetük, nem savanyodhat be egy életre. Mert most figyelmetlensége miatt csak egy pitiáner dolgot felejtett el, de mi történik, ha gondterheltségében egy piros lámpán hajt át? Ezt nem engedheti meg magának…
Következő cikkünkÍgy alázzák a dolgozókat a csapatépítő tréningenElőször jó bulinak tűnt. Két nap a hegyekben, jó levegő, finom ételek, játékos vállalati tréning a munkatársakkal, „Egységben az erő! Csapatmunka lesz! Összecsiszolódunk!” felkiáltással. Másodszor már alábbhagyott a lelkesedés: gyalogtúra mázsás málhákkal a vállakon, „Gyorsan! Többet! Messzebb!” jelszóval. Harmadszor rémálommá…A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
