– Persze. Megértem. Ott a helyed. Naponta beszélünk majd telefonon hétvégente pedig leugrom majd hozzátok, addig majd csak elleszek valahogy…– vigyorgott magabiztosan férfi, aki mindent megtett annak érdekében, hogy a kialakult válsághelyzet megoldása során anyósa még véletlenül se kerüljön a közelébe.
– Rendben. Ha lehet, azért ne hagyd nagyon lepusztulni a lakást! –nézett még egyszer körbe Zsófi, mintha memorizálni szerette a volna lakásuk jelenlegi állapotát.
– Mit képzelsz rólam? Tudod, hogy szeretem a rendet és tisztaságot. Nem lehet valami nagy ördöngösség megcsinálni, hisz még Te is boldogultál vele – háborodott fel a feltételezésen. Olvass még a témában
Zsófi elengedte a füle mellett a célzást. Igen. Valóban volt időszak, amikor nem igazán boldogult a házimunkával, de mára már minden flottul ment. Odakinn zuhogott az eső, így elég sebtében tudtak csak elbúcsúzni. Tibi úgy érezte magát, mint kamaszkorában, amikor szülői felügyelet nélkül mehetett el a haverokkal napokra táborozni, és senki sem szólhatott bele, mit csináljon.
