A felismerés
A barátnőm sosem panaszkodott, én magam jöttem rá, hogy mióta összeköltöztünk, a második kamaszkoromat élem. Hazamegyek és semmi dolgom, mert ő – mint annakidején anyám – mindent megcsinál, én pedig bütykölhetem a makettjeimet vagy nézhetem a meccseket a tévében. Amikor néha-néha beálltam segíteni valamit, azt hittem, hogy a párom hálából lelkesebb az ágyban, de nem így volt. Azért volt több kedve szexelni velem, mert partnerként viselkedtem, nem egy elkényeztetett, lusta gyerekként.






