Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. De míg a legtöbben csak az illatukat és a látványukat szeretjük, van, aki attól sem fél, hogy a tányérjára, vagy a poharába kerüljenek a tarka szirmok. Mielőtt legyintve továbblapoznál, gyorsan hozzátesszük, hogy nem valami újfajta úri hóbortról van szó, a virágokat a népi hagyomány régóta ismeri és használja, nem csak különleges ízük, hanem gyógyhatásuk miatt is. Azért a balkonládának nem érdemes rögtön nekiugrani: egyrészt emberi fogyasztásra csak azok a növények alkalmasak, amelyeket nem kezeltek vegyszerrel, másrészt nem is minden virág ehető. Mutatunk néhányat, amivel viszont bátran kísérletezhetsz!
Krizantém (Chrysanthemum)
A krizantém íze jellemzően kissé fanyar, enyhén kesernyés és fűszeres, ellenben nagyon gazdag.
Hibiszkusz (Hibiscus)
A hibiszkusz az ehető virágok közül talán az egyik legismertebb, hiszen gyakran készítünk belőle teát is.
Ibolya (Viola)
A kicsi, lila virágokat az illatuk már messziről elárulja, így az sem meglepő, hogy az ízük is intenzív, karakteres.
Levendula (Lavandula)
Az ibolyához hasonlóan a levendula is meghatározó ízzé és illattá válik minden ételben és italban, amibe csak belekerül.
Rózsa (Rosa)
A rózsa ízét sok szakkönyv „virágosnak” írja le, ami elsőre talán evidensnek hangzik, de ha belegondolsz, mégis van értelme: ez az illat az, ami talán a legtöbbünknek elsőre eszébe jut, ha virágokra gondolunk.
Kamilla (Matricaria chamomilla)
A kamillából elsősorban teát készítünk, de bátran dobhatsz néhány szirmot és levelet a salátádba is – rukkolához például kifejezetten jól passzol.
Közönséges orgona (Syringa vulgaris)
Talán meglepő, de az illatos, lila orgona is az ehető virágok táborába tartozik: a kinyílt virágok könnyen lehúzhatóak a zöld szárról, ezeket használhatod fel italokba, desszertekbe, de salátákba is.
