Az emberi faj a nap alatt alakult ki. Az emberiség évezredek óta élvezi a napfény melegítő, hangulatjavító és gyógyító hatásait. Az utóbbi időben sok ellenvélemény is létrejött a napozással kapcsolatban.
A nap fénye
A napfényről ősidők óta tudják az emberek, hogy betegségek megelőzésére és gyógyítására alkalmas. A nappal és a nap gyógyító erejével kapcsolatos álláspontok a történelem folyamán állandóan változtak. A halvány bőrszín az arisztokraták körében divatos volt, mert ez a gondtalan élet és a gazdagság jelképe, míg a napszítta bőr a szabadban dolgozó munkásokra volt jellemző. Ma viszont sokak számára a barna bőr a jólétet jelképezi.
Előítéletek kontra gyógyulások
Az utóbbi években a vélemények a napfény káros hatását előtérbe helyezik az összes kedvező tulajdonságával szemben. Egyre kevesebben hisznek abban, hogy a lebarnult bőr az egészség jele. Pedig az életünk függhet tőle.
A napfény bőrrákot okozhat, viszont sok más betegséget meg lehet vele előzni, például a mellrákot, a petefészekrákot, a prosztatarákot, a szívbetegségeket, a csontritkulást, a sokízületi gyulladást. Összességében az utóbbi betegségek sokkal gyakrabban fordulnak elő, mint a bőrrák. A nap elektromágneses hullámok (pl. látható fény, ibolyántúli sugárzás) formájában továbbítja az energiát. Energiájának nagy részét a föld légköre kiszűri, így csak egy kis része jut el hozzánk.
Tudtad, hogy a leégést nem a nap melege, hanem az infravörös sugárzás okozza? A tudósok észrevették, hogy a barnulás a napsütés ibolyántúli összetevője révén alakul ki, ezért kezdték el az ibolyántúli fényt a bőr gyógyítására használni.
Napfényterápia
A napfényterápia népszerűségében jelentős fordulat következett be a 20. században, amikor terjedni kezdtek a bőrrákkal kapcsolatos rémhírek. Pedig a napfény elpusztítja a baktériumokat, még akkor is, ha a napsütés az ablakon keresztül jut be a szobába. A napfényes kórtermekben jóval kevesebb a baktérium, és a betegek gyorsabban gyógyulnak, mint az északi, árnyékos oldalon.
Az 1930-as években Európa és Észak-Amerika füstös ipari nagyvárosaiban gyakoriak voltak a tüdőbetegségek és a napfény hiánya miatt kialakuló angolkór, ezért a népegészségügy napfürdőzésre bátorította a lakosságot. A napfényt megelőzésre és gyógyításra is alkalmazták. Az építészek úgy tervezték a házakat, hogy több napfény juthasson be az ablakokon, és ezzel is megakadályozzák a fertőzések terjedését.
Az akkori közönséges ablaküveg megszűrte az ibolyántúli sugarakat, amelyek a barnulást segítik, ezért különleges üveggel ellátott ablakokat építettek be, hogy a betegek rossz idő esetén is tudjanak barnulni.
Káros gyógyszerek napfény helyett
A második világháború után a lakáskörülmények és az élelmiszerellátás is javultak. Ennek következményeként csökkent azoknak a betegségeknek az aránya, amelyeket korábban napfényterápiával gyógyítottak. Ezenkívül az 1950-es években terjedni kezdtek az antibiotikumok, és az orvosi gyakorlat is megváltozott. Az új gyógyszerek sok fertőzéses betegség esetén gyors gyógyuláshoz vezettek, így a napfény higiénikus és gyógyító tulajdonságait már nem tartották olyan fontosnak, mint korábban.
Az éltető napfény
Az emberi testnek szüksége van a napfényre ahhoz, hogy a bőrön keresztül bejutó D-vitamint feldolgozhassa és beépíthesse magába. Az arra fogékony embereknél ugyan bőrrákot okozhat, valamint felgyorsíthatja a bőr öregedését, de sokkal több előnyös hatása van. A bőrrák és a korai öregedés kialakulásában szerepet játszik a napozáson kívül például még a genetika és az életvitel is. Étkezésünk jelentősen befolyásolja, hogyan reagál szervezetünk a napfényre, mennyire tud ellenállni az ártalmaknak.